Életközeli élmények

Lélekhíd

Nem, nem akarunk életmódot váltani

2017. január 10. - FittAnyu

Nem csak hogy nem akarunk életmódot váltani, egyenesen lever bennünket a víz e szó hallatán, sőt, magát a szót is olyan rekeszben tároljuk, aminek a kulcsát annyira messzire hajítottuk, hogy már nem is emlékszünk, hogy az mikor és hol volt. Mert nem tudjuk, mit is jelent. Sejtjük ugyan mit, de az meg nem tetszik. És különben is, nem azért ilyen az életmódunk mert így szeretjük, hanem azért mert ilyen, és kész. Így sikerült. De az így-gyel azért nem annyira vagyunk kiegyezve. Igazából eléggé utáljuk és forog tőle a gyomrunk, vagyis nem tudjuk, hogy ettől, de forog. De legyűrjük, mert jólneveltek vagyunk.

Ma egy olyan területre hívlak, ami, lévén, hogy edző vagyok, aki meggyógyította magát a gerincsérvből, nagyon közel áll hozzám. A pontosság kedvéért, előbbi két dolog fordítva volt, előbb a gyógyulás, azután az edzőség, épp ezért az illetékességem és elfogultságom nem is kérdés.

Egy porckorongsérvet összehozni, az jó munkás dolog. Ahogy az infarktust, a daganatot, a kövesedést, a bélgyulladást, a meddőséget... És ide most nyugodtan illeszd be azt a szót, amivel a te betegségedet diagnosztizálták. Én akkortól datálom a felnőttségemet, amikor ki tudtam mondani, hogy felelős vagyok az életemért. A porckorongsérvemért is. Egyedül és kizárólagosan. Erre te azt mondod, nem kérted az életet. Jó, a sárga csekkeket sem kérted. Akkor most kidobod őket? Tudomásul kell vennünk, hogy az élet, amit kérve vagy kéretlenül kaptunk, az nehéz. Látom, hogy vannak, akik egész életükben ez ellen harcolnak, pedig ha elfogadnák, egy hatalmas kő súlyától szabadulhatnának meg egyszeriben, mert attól kezdve ezzel nem kellene dacolniuk, nem venne el az erejükből az ellenállás. Ráadásul kaptunk egy csomó bónuszt, amit felhasználhatunk és akkor könnyebb lesz. Vagy legalábbis élvezhetőbb. Na, ezt keresni nekem sokkal izgalmasabb, mint ennedszer is elismételni, hogy miért indokolt a fejem az ölembe lógatva végtelen gyötrelmet érezni minden miatt ami van és amin nem változtathatok, szemben azzal, amin pedig igen. 

Emlékszel Toula apjára és a Windexre? Lehet, éppen ennyire megmosolyogtató lenne, ha azt mondanám, a sport mindenre megoldás. És ez így valóban nem is lenne helytálló, a sport ugyanis akkor megoldás, ha részévé válik az életednek. Ha benne vagy és nem kívülről, a pálya széléről szemléled. És ez minden más életterületünkre is igaz. Ha tudod, mit, miért csinálsz, ha van vele célod, az tisztává és egyértelművé teszi az eligazodást számodra. Akkor is, ha a világ összes csábítása összefog ellened és egyszerre suttogja sziréndalát a füledbe, ha esik, ha fúj, ha úttorlaszok állnak előtted. Ha néha tornászgatsz vagy elmész egyszer-egyszer futni, az azt jelenti, hogy tudod, mennyire fontos lenne mozognod, de még nem része az életednek. Már nem vagytok ugyan idegenek egymás számára, de még nem köteleződtél el.

Miért fontos láncszem az elköteleződés? Mert akkor vagy benne igazán. Ha ki-be sétálhatsz, mint egy laza élettársi viszony esetében, addig fogsz elmenni, amíg a dolog kényelmes, ezért pont azokat a változásokat nem fogod tudni előidézni és megélni, ami ahhoz kell, hogy kiteljesedhess. Kb. mint a szex orgazmus nélkül. Van, hogy hozunk kompromisszumokat, de tudnunk kell az eredmények tekintetében is ugyanilyen belátónak lennünk. Ha csak a bokáig érő vízbe merészkedsz, nem leszel úszóbajnok. Akkor sem, ha telerakod a célfaladat aranyérmes képekkel. Ezért én szeretem a dolgokat ebből az irányból megközelíteni és inkább azt a kérdést feltenni, mit szeretnél. Mi az az eredmény, ami fontos neked, és miért. Mert ehhez tudod a munkát úgy hozzátervezni, hogy az nem erőszak magad ellen. A válaszhoz azonban, ezt te is biztosan érzed, kell egy nagy adag őszinteség is. Kell, hogy ne bújjunk el valamiféle felszínesség mögé, hanem nyíltan ki merjük mondani, hogy nekem ez és ez fontos. És itt lép be a képbe az énképünk, a környezetünk, és az a jövőkép, amiben el tudjuk magunkat helyezni, amit nyugodt szívvel, egészségesen el tudunk fogadni magunk számára. 

Az életmódunk is már egy tünet. Még mielőtt a testünk kiáltana, már ebben a tünetben megjelenik a gondolkodásunk eredménye. A sport egy eszköz. Eszköz, hogy energikusabbak lehessünk, hogy magabiztosabban és derűsebben nézzünk a tükörbe reggel, és ezt az érzést vigyük magunkkal aznap, hogy fizikailag is jól érezhessük magunkat a testünkben, a tüdőnknek és a szívünknek legyen elegendő helye a mellkasunkban, a légzőrendszerünk tudjon elegendő oxigént felvenni és a beleink is fel tudjanak szabadulni a sok órányi ülve nyomorgatás után, és még több oldalnyi fontos ok, és vele összekapcsolódó cél, ami mozgásra buzdíthat, de mind közül én most egyet szeretnék kicsit alaposabban is körüljárni. Azt, ami átvezet a lélek dimenziójába. Most sem a könnyebb útról fogok beszélni, hanem arról az útról, ami az álmaid felé, a teljesség felé, afelé az önmagad felé vihet, aki az életével elégedetten, azzal barátságban, szeretetben létezik. Ezért megosztom veled néhány tapasztalatomat, ami rávilágít, miért is érzem megfontolandónak, hogy a viszonyodat a sportolással szorosabbra fűzd.

A sport egészséges környezetet teremt ahhoz, hogy törődj önmagaddal.

1. Igazi jelenlétre tanít. Figyelni kezdesz a testedre, az érzéseidre, arra is, hogy szőrös a lábad, és rájössz, hogy ezért nem vetkőzöl le a párod előtt sem, vagy hogy most már tényleg veszel pár bugyit, amin nem látszik, hogy hányszor érte baleset, mert megérted, hogy ez olyan számodra, mintha a nőiességeden is folt esett volna. Minden mással szoktunk foglalkozni, de magunkkal legkevésbé. Magunkkal csak addig, hogy kéne, hogy jó lenne. Esszük a maradékot, jó lesz ez nekem alapon, sóvárgunk a kirakat előtt, de végül még sem vesszük meg azt a jó kis cuccot, amit kinéztünk, inkább a gyereknek tolunk még egy tízest az ajándékhoz, dolgozunk, mint egy gép a munkahelyen, otthon és eszünkbe sem jut, hogy időt kérjünk... Amikor önmagadra terelődik a figyelmed, ezzel máris a fontos és figyelemre méltóak sorába emeled magad. 

2. Időt szánsz magadra. Márpedig időt is csak a számunkra fontos dolgokra szoktunk szánni, ezért egy nagyon jó üzenet, hogy: fontos vagyok.

3. Hatékonyabb leszel és javul az időterved. Biztos, hogy azzal a sportolásra szánt heti pár órával nem fog senki megajándékozni barátságból, azt neked kell kivenned magadnak a 168 órádból. És lehet, ez első hallásra antagonisztikus ellentétben áll a céljaiddal, de meg fogod tudni csinálni. Ha van miérted. Mert bármennyire is azt gondoljuk, hogy mi vagyunk a megtestesült hatékonyság, mindig találunk olyan dolgokat, amikkel indokolatlanul sokat piszmogunk, vagy tologatjuk, de cserébe agyonaggódjuk magunkat miatta. 

4. Áldozatot hozol magadért. Hozunk a családért, a munkahelyünkért, de mikor fordult elő utoljára, hogy magadat előrébb soroltad? Itt az idő, hogy megtedd. Tudom, nem ezt láttad otthon, de te mutathatsz mást a gyerekednek és átrendezheted a jövődet, ha nem tetszik, amit eléd vetít.

5. Eszközök, amik ajándékok saját magadnak. Lehet apróság, egy új dressz, egy sporttáska, egy hajbigyó, bármi tud örömöt szerezni. Nem csak a gyereknek, a párodnak, neked is. Ráadásul egyre jobban fognak rajtad mutatni. Imádom, amikor látom a vendégeimnél, hogy egyre merészebben használják a színeket, mernek vagányabbul öltözni, a lányok rövidebb szoknyát felvenni és csak úgy ragyognak benne. 

6. Kiállsz magadért, a célodért. Mikor tetted szóvá, hogy nehezményezed, amiért a rugalmasan értelmezett munkaidőd mindig csak felfelé rugalmas? Ha nem ehhez szokott a környezeted tőled, akkor ez sokkoló lehet számukra, de ez legyen az ő problémájuk, és küzdjenek meg ők vele. Néhányszor azért elmondhatod magadban mintegy mantra, hogy; a saját lojalitásomért most én ezt kérem cserébe tőled. 

7. Az eredményeid büszkévé tesznek. Nem szeretjük ezt a szót, mert sajnos sokszor rossz a csengése, és alapvetően szerénységre neveltek bennünket, de itt most nem is a gőgre gondolok, hanem arra, amikor a barátaid előtt, akikre számíthatsz és akik végigszurkolták veled a döcögős kezdeteket, megveregeted a válladat és kimondod, hogy; ez szép munka volt tőlem. Hidd el, szükséged van arra, hogy elismerd magad. Senki más nem fogja addig megtenni, amíg te nem így érzed, ugyanis egyszerűen nem fogod meghallani. Ezt is gyakorolnunk kell, hogy természetessé váljon.

8. Lesz energiád ahhoz is, amit szeretsz, nem csak ahhoz, amihez kell. A nap végére úgy érzed magad, mint egy szivacs, amiből kipréseltek minden molekulányi vizet? Milyen stratégiád van arra, hogy bírd szusszal még... hány évig, évtizedig is?... jó, jó csak ezt a napot?  

Nem tudom, te most éppen hogyan gondolkodsz erről, de hogy épp itt tartasz az olvasásában, abból arra következtetek, hogy te is sejted, nem azért születtél erre a bolygóra, hogy végigrobotold az életed a nagy csekkfizető verkliben, és már kutatod egy ideje az egész dolog értelmét. Én azt gondolom erről, és építsd be bátran az életedbe, ha szimpatikus válasznak tartod, hogy egy feladattal születtél, hogy felfedezhesd valódi önmagadat, és azt a tiszta és fénylő magot, ami csak benned képes növekedni és kiteljesedni. Ez vagy te. A csoda. Ezzel szemben gyakran bánsz úgy magaddal, mint valami értéktelen kacattal, még ha forrong is benned a lázadás tüze. Hát, kezeld helyén magadat. Azon a helyen, ahová mindig is tartozónak gondoltad magad. És miközben ezen munkálkodsz, persze, fogsz találkozni sárga-fehér papírkákkal is, de ha az életed lényegét tekintve a helyeden leszel, akkor ez nem fog korlátozni.

ballance.png

Tetszett az írás? Köszönöm Neked, ha lájkolod és megosztod.

A bejegyzés trackback címe:

http://lelekhid.blog.hu/api/trackback/id/tr5112115759

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.