Életközeli élmények

Lélekhíd

Ébredés

2014. július 29. - FittAnyu

Az utunkat nem mindig mi tervezzük, van, hogy az út tervez minket.

Bak vagyok, aki nehezen mond le a tervezésről, a céltudatos lépésekről, ugyanakkor sokszor megtapasztaltam, ahogy a dolgok áradnak, egyszerűen nem lehet egy korábbi gondolkodással kezelni őket. Ami tegnap működött, ma már múlt idő. Egyszerűen magunkba kell szívni és hagyni, hogy tapasztalataink önálló életre keljenek bennünk és magunk váljunk az úttá. Nem lehet mindig AKARNI, hagynunk kell magunkat megfigyelővé válni.

De a mai vilálélekhíd7.png.pnggunkban, amikor óriási információ tömeg árad felénk, ami mind valamerre irányítani akar bennünket, mire mondjunk igent vagy nemet? Miben merüljünk el és mi az, amin engedhetjük átsiklani a tekintetünket? Sokszor pont azért elégszünk meg félmegoldásokkal, mert nincs időnk mindent befogadni és egyszerűen időt akarunk nyerni. Nem olvasunk elmélyülten... nem beszélgetünk igazán... kérdezünk, de meg nem hallgatjuk a választ... nem kopogtatunk be az ajtón, csak írunk egy e-mailt... nincs időnk terített asztal mellé ülve élvezni az ízeket, csak bekapunk valamit... nem szánunk időt a kedvteléseinkre, helyette mások örömeit nézegetjük... nem mozgunk eleget, hogy a testünk kedvére tegyünk, vagy ha tesszük is, gyakran csak tovább űzzük magunkat... sajnáljuk az időt rá, ezért keveset alszunk... nincs időnk udvarolni, elcsábulni, szikla peremén, láblógázva üldögélni, nincs időnk ÉLNI. 

Ha nem vagyunk elég éberek, előbb-utóbb azon kapjuk magunkat, hogy már rég nem a mi kezünkben van a kormányrúd. Hogy nem mi alakítjuk önnön személyiségünket, hanem más emberek, a reklámok, a pénz, a pénzért megvásárolható javak. És miközben kikapcsoltuk valódi érzéseinket, érzelmeinket, zsarolhatókká is váltunk. A pénz által, a pénz forrása által. 'Örülj, hogy munkád van, hogy dolgozhatsz.' És mi dolgozunk. De miért is? Nem azért mert az a munka izgalmas, élvezetes, értékes, mert adunk vele, mert teremtünk általa, mert közelebb visz a legmélyelélekhíd8.png.pngbb, legvalódibb vágyainkhoz, hanem a pénzért. Hogy megvegyünk valamit, amit fél év múlva kidobunk, lecserélünk, elfelejtünk. Fogyasztói társadalom... De tényleg azt akarjuk fogyasztani, és annyit belőle?

Ha boldog akarsz lenni, ha tényleg, igazán hiszed, hogy neked is jár, hogy a tiéd is ott van, csak meg kell találnod, túl kell látnod a csekkeken, a megvehető izéken, és először magadon kell 'dolgoznod', magadba kell fektetned. Időt, pénzt, energiát, és tágítanod kell az ismereteid határait. Mindezt azért, hogy közben felfedezd, megismerd önmagadat is.

Egy üzleti konferencián ültem vendégként, ahol az előadó mintha minden szavát egyenesen nekem szánta volna. Olyan volt, mintha felébresztettek volna egy mély álomból. Ráébredtem, hogy a hullámokat szelve, miközben minden figyelmemet lekötötték a megoldandó feladatok, elfelejtkeztem önmagamról. Homályba vesztek a céljaim, a saját, valódi örömeim. Hajósinas lettem a saját hajómon. Eszembe jutott az egykori kislány, aki olyan nagyon szeretett játszani, képzelete szárnyán szárnyalni és könnyek gördültek végig az arcomon, megállíthatatlan, mindent elmosni akaró könnyek.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekhid.blog.hu/api/trackback/id/tr966510217

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.