Életközeli élmények

Lélekhíd

Lélekhíd

Álmaink szétgurult építőkövei

2014. szeptember 09. - FittAnyu

Az egyik dolog, amit sokáig nem értettem, idősebb emberek miért emlegetik annyit a korukat. Egészen addig, míg magamat is egyre többször kaptam ugyanezen. Így volt ez három évvel ezelőtt is, amikor úgy döntöttem, hogy elhagyom az ismerős utat és elindulok egy még ismeretlenen. Mert  egyszerűen nincs időm tétovázni. 

Ahogy telnek az évek, úgy válik egyre értékesebbé mindaz, amit 'fiatalon' még olyan természetesnek tartunk... Így az idő és az egészség is... És attól, hogy meghalljuk annak a bizonyos órának a ketyegését, másképp kezdjük nézni a világot is magunk körül. A külsőségek helyett egyre inkább a valódi tartalmak válnak fontossá, melyeket nem a kívülről sugallt elvárások, hanem a belülről is megtámogatott, saját értékrendünk szerint választunk meg, mert egyre inkább áhítjuk, hogy valami fontosat, értékeset kiragadjunk ebből a nagy egészből, és ott hagyjuk rajta a saját lenyomatunkat. Már nem csak elképzeljük, hogy létezik, halljuk is a 'belső hangunkat', és ha azt mondja, ez a 'te utad', tudjuk azt is, hogy rá kell lépnünk. Hogy mibmadarak2.png.pngől tudjuk? Ha figyeled a jeleket, egy idő után ez már nem kérdés. Egyszerűen TUDOD.

Munka. Valahogy rosszízű ez a szó, mert a muszájt sugallja, pedig nem kellene így lennie. Mert amikor nem azt csináljuk, vagy nem azért, amit igazán szeretünk, ha csak állunk a 'pénztermelő gépsorban', minden nappal egy darabot elveszítünk magunkból. Amikor nem a legbelső, legvalódibb vágyainkért dolgozunk, nem vagyunk mások, csak egyfajta robotok, akiket mások álmainak végrehajtására programoztak.

De ahogy fogy az időnk, rájövünk, hogy ez az egyetlen, amire mindig is szükségünk volt. Mert csak az idő az, ami határt szabhat a lehetőségeinknek. Mert amíg van belőle, addig megtanulhatjuk, megcsinálhatjuk. Addig bármikor elővehetjük az álmainkat azzal, hogy valósággá formáljuk.

Hol kezdődnek az álmaink? Ott, ahol el tudunk vonatkoztatni attól, mi az ára... ami annyira fontos, hogy nem alkudozunk... amitől jóleső borzongás fut végig a hátunkon... ami ha szóba kerül, libabőrösek leszünk... amiről csillogó szemmel beszélünk... amitől könnybe lábad a szemünk... mert az egyik legfontosabb darab belőlünk.

Minden, ami valaha felépült, egy álommal kezdődött. Nem a körülmények vizslatásával, nem a problémák keresésével, hanem egy vízióval, egy képpel, egy vággyal. Ha neked még nincs, vagy elvesztetted, vagy elvették tőled, keresd meg. Mert attól fogva, hogy megtaláltad, minden építőkővé válik az életedben. Még ha egészen  kicsinek tűnik is, a te álom-katedrálisod épül tőle. Attól fogva könnyű lesz a reggeli felkelés, mert a TE napod kezdődik, a tested kinccsé válik, hiszen a leghűségesebb segítőd, a nehézségek pedig megszűnnek akadályok lenni. Az út többé már nem ködös, nem ijesztő, hanem színtiszta és egyértelmű. 

Emlékszel A holló meg a róka történetére? Egyszerűen így működik ma a világ. Ami fontos neked, arra vigyáznod kell. Óvnod, ápolnod, nevelgetned. Magadnak, magadért. 

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekhid.blog.hu/api/trackback/id/tr26620651

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása