Életközeli élmények

Lélekhíd

Mindennapi drogjaink

2015. március 03. - FittAnyu

Régebben csak tuc-tuc zenére edzettem... Feltekertem a hangerőt és az szólt a fülemben futás közben, meg az edzőteremben, sőt, a kocsiban is... Nem a befelé-figyelés volt a célom, hanem a teljesítmény. Még több kilométer, még több hasprés, még nagyobb súlyokat még többször felemelni... És amikor az adrenalin szétárad a testedben, nem érzel fáradtságot, nincs fájdalom.... És függővé válsz. Akarod ezt az érzést újra, meg újra, ezért hajtod magad tovább és tovább. De mert nem hallod, még a vészjelzések elhangzanak... Ahogy a tested, a porckorongjaid, az ízületeid tiltakoznak...

Sok ember életében a munka is hasonló szerepet tölt be. Ráadásul azért senkit nem illethet elmarasztalás, mert 'dolgozik'... Akár 10 órát is egyhuzamban vagy még többet... Először csak egy kis pluszmunka volt, ma már föl sem tűnik, hogy sötétben mész, sötétben jössz. Szép lassan elvárássá vált. Saját magad felé táplált elvárássá.

A szervezetünk azonban éppen úgy lemerül, mint az akkumulátor. Nem csaphatjuk be magunkat a végtelenségig, hogy ez nekünk jó, hiszen nem az, és a lelkünk mélyén ezt pontosan tudjuk. Csak egyszerűbb másra fogni... A pénzre, arra, hogy 'meg kell becsülni, ha munkád van'...  Egyszerűbb, mint megharcolni a vágyainkért.

De mi lenne, ha ma az a nap lenne, amikor eldöntöd, nem akarsz tovább úgy tenni, 'mintha'Voltál épp eleget a túloldalon, megismerted, milyen illúziókból építkezni és most már valódi dolgokra vágysz. Arra, hogy a saját céljaidat valósítsd meg és ne valaki másét... A szüleidét, a főnöködét... 

Halkítsd le kicsit a zenét, az egodat és kezdj el figyelni önmagadra. Nem lesz könnyű, mert míg tekertél ezerrel, elhanyagoltad a párbeszédet önmagaddal. És lehet, most egy idegen néz vissza rád, aki talán nem is annyira szimpatikus... És mert kell idő, mire a mérgek kiürülnek a szervezetedből. Amíg az elvonás tünetei lassan elmaradnak. Újra hallod a gondolatokat, amik elől el akartál menekülni, újra megelevenednek érzések, amiket eltemettél, de most már erős vagy, és szembe tudsz nézni a múltaddal. Mert nem akarsz hazugságban élni. Lehet, elsőre nem lesz a legtökéletesebb az eredmény, de a sajátod lesz. A saját akaratod szerint, a te tiszta gondolataid, érzéseid szerint. És ahogy erősödik a hited, úgy fognak beáramlani az életedbe a megoldások. Mert megváltozik a látásmódod, fel fogod tudni ismerni, kik azok az emberek, dolgok, amik segítenek az utadon. Megnő a tudásvágyad, mert valódi célja lesz a tudásodnak, olyan célja, amiben teljes szívedből hiszel.

Tudnod kell azonban még valamit... Nem fog mindenki megérteni. Nem fog mindenki veled tartani. Mert mindenkinek meg kell hoznia a saját döntéseit, amihez kell az is, amin még lehet,  keresztül kell mennie.

Mutass példát. Mutasd meg, hogy így is lehet, és hagyd, hogy a változások természetes módon megszülessenek. 

cover11_png.png

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekhid.blog.hu/api/trackback/id/tr97233523

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.