Életközeli élmények

Lélekhíd

Hálószobatitkok

2015. július 23. - FittAnyu

A modern kori játszmáinkhoz hozzátartozik, hogy divat lett a szexről és a szexuális problémákról is nyíltan beszélni, írni. De a legtöbb 'űzzük ki a stresszt a hálószobából' tartalmú értekezés mindössze annyira mély és annyit tár elénk a valóságból, mint a színes-szagos reklámok, ezért jól mutatnak együtt a kirakatban. Mindez persze, elegendő is lehetne, ha nem az életünkről lenne szó, ha nem érintene bennünket a zsigereinkig. Mert igen, a szex fontos. Fontosabb annál, hogy elszürkítsük, hogy besuvasszuk a fiók mélyére a 'talánegyszermajdszükségleszrá' kacatok közé. A szex része, része kell, hogy legyen az életünknek. Az örömünknek. A felszabadulásunknak. A megoldásnak. De melyik fajta szex? Az, amelyik a szükségleteink kielégítéséről szól, a kellről, az akaromról, a birtoklásról, mint a vásárlás vagy az evési kényszer, vagy az, amelyikről szemérmesen hallgatunk, mert túl személyes, túl intim ahhoz, hogy szavakkal kifejezzük. Mert a lelkünk egy törékeny darabja. A lelkünké, ami érez, kötődik és éppen ezért sérülékeny.

Az ókori Indiában sem számított a nemiség tabunak, a mindennapi élet részének tartották. A világ talán legismertebb könyve a Kámaszútra is ebből a forrásból ered, ami azonban nem csak a szexualitás, de az életre való nevelés alapműve is. Mert az adás és elfogadás egyensúlyára tanított egy olyan környezetben, ahol a nők a férfiakkal szemben alárendelt, jogaikban is megkülönböztetett szerepet töltöttek beKorát meghaladóan azt képviselve, hogy az együttlét a nő számára is kielégülést hozzon.

Nemrég beszélgettem egy férfi ismerősömmel és ahogy a mindennapjairól mesélt, a szexre terelődött a szó... Családos emberként nyíltan beszélt a kalandozásairól, miközben elmondta, hogy már nem is tudja, mikor és hol veszett el az életükből az intimitás, olyan rég nem töltött a feleségével kettesben minőségi időt. Olyat, amikor nem csörgött a telefon, amikor nem nézett az e-mailekre, amikor nem valami probléma megbeszélése volt terítéken. Időt, ami ösvényt nyithat a meghitt pillanatokhoz, a gyengéd érintésekhez. Mindahhoz, ami által képesek vagyunk átkapcsolni munka üzemmódból szerelmes üzemmódba. Egy sikeres vállalkozás és a jótanuló gyerekek mellett ma már nem többek egymás számára, mint két fogaskerék a közös darálóban. 

A bulvárszex a fogyasztói társadalom terméke. Arra ösztönöz, hogy behabzsoljuk az élvezeteket anélkül, hogy a lelkünket adnánk hozzá, de éppen ezért könnyen kaphatjuk azon magunkat, hogy újra, meg újra vadásznunk kell. Mert csak ez hoz kielégülést. A préda elejtéséből származó győzelem. És még ha beszélhetünk is róla a megfelelő hallgatóság előtt, akkor aztán learathatjuk a győztesnek kijáró összes babért. A harsonákkal telekürtölt lepedőakrobata sztorik mögött azonban a lélek útkeresése áll. Ilyenkor olyanok vagyunk, mint a gyerekek. Minél színesebb, és minél több rajta a kütyü, annál izgalmasabb. Ezért hajtunk a külsőségekre. Ahol a méret a fontos és ahol csak szőkék és kék szeműek léteznek.

A lényeg azonban ott rejtőzik a ki nem mondott szavakban. Amiről hallgatunk, sokszor még magunk előtt is. Mert a vad éjszakákrólferfiesno.png szóló történetek mögé rejtőzve valójában mindannyian arra vágyunk, hogy valaki, valaki, akit méltónak tartunk arra, hogy a lelkünk mélyére tekintsen, ezt viszonozza. Ne túl akarjon lenni rajta, hanem benne lenni, összeolvadni a vágyban, a testiségben. Akarja megismerni a testem rezdüléseit, és fogadjon el engem úgy, ahogy talán még magamat sem tudom, a hibáimmal, a tökéletlenségeimmel együtt. 

Férfi és nő között a leglényegesebb különbség, hogy a nő a befogadó. És ahogy a házigazda sem nyitja ki az ajtaját bárkinek, vagy ha kinyitja, előfordul, hogy a szőnyegre borul a vörösbor és eltörik egy pohár, meg kell tanulunk különbséget tenni a biológiai szükséglet és az odaadás vágyától vezérelt befogadás között.

Egy nő számára a férfi önmagába való befogadása a legmélyebb odaadás. De vajon tudja ezt a férfi? Tudja, hogy az egyik legnagyobb kincset kapta meg éppen, amit csak nő adhat? Honnan tudhatná, ha nem mondjuk el? Vagy ha mi magunk sem tekintünk rá értékként. Ha úgy csinálunk, mintha drágakő helyett üveggolyókat szórnánk két kézzel. Vagy ha az első sérüléssel felvettük a páncélunkat és le sem akarjuk venni többet... csak testiség és semmi lelkizős duma. OK? Megvolt, ennyi, csá'. Ha csak (ki)használjuk a férfit, a helyzetet. Mert igen, van, hogy a nő a vadász.

De ezeket az érzéseket minden nőnek fel kellene fedeznie, meg kellene élnie és értenie magában ahhoz, hogy megtanuljunk eligazodni közöttük,  ahogy meg kell tanulnunk felismerni a férfiban is a vadra leselkedőt. Azt aki egy fáradt nap után csak egy csillogó, hittel teli tekintetre vágyik, aminek tükrében megpillanthatja vágyott önmagát, elfeledve minden gondot, kétséget. Még ha tudja is, hogy ez a tekintet nem a valódi énjének szól. Csak a vadászra reménykedve néző, kétségbeesett vad tekintete.

Hiszem, hogy kevesebb lenne a meddőségek, az 'érthetetlen okból' gyermektelen párok száma, és eggyel kevesebb dolog, amivel kapcsolatban a stresszre mutogatunk, ha mindez a helyére kerülne nőben és férfiben. Ha megfogalmaznánk az értékeinket és a közös értékek mentén keresnénk a partnerünket... ha nem csinálunk úgy, mintha... és nem beszélnénk mellé az ágy felé vezető úton sem. 

Csak így találhatunk rá kölcsönösen arra a szexre, amiről aztán nem beszélünk. Mert az már tömény intimitás. Intimitás, ami nem a külvilágról, a külvilágnak, hanem két ember lelkéről szól. Arról a hatalmas és semmivel nem pótolható energiáról, ami akkor jön létre, amikor két, addig külön identitással rendelkező ember, ha csak néhány pillanatra is, de eggyé válik. Ez az energia, az univerzum legősibb energiája. A teremtés energiája. 

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekhid.blog.hu/api/trackback/id/tr547529246

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Burgermeister 2015.07.24. 11:52:10

Sok okosságot leírtál. Nehéz megvalósítani!!!

FittAnyu 2015.07.24. 19:00:50

@Burgermeister: Köszönöm a hozzászólásodat Burgermeister. Én is így gondolom, nehéz! Az a gondolat azonban mindig inspirál az írásban, hogy valakinek épp erre a mondatra, szóra van szüksége, hogy erőt merítsen belőle.