Életközeli élmények

Lélekhíd

Vallomások egy nőtől, akit nem zavar, hogy átlépte az ötödik x-et

Szülinapi széljegyzet

2016. január 03. - FittAnyu

Az én új évem rögtön szülinappal indul. Igen, igen, a sajátommal. Az idén ráadásul az ötvenedikkel. Hogy milyen érzés? Mármint félévszázadosnak lenni? Még keresem a legjobb szót rá, és talán, mire ennek az írásnak a végére érek, meg is találom, de most még jobban emlékszem arra, milyen volt a negyvenedik. Na, akkor egy kicsit, ahogy egy barátnőm mondaná, megreccsentem. Egészen addig vitt a fénykorom életszakaszának tartott lendület, amit egyébként úgy 18 éves koromra datálok, de akkor egyszeriben megtorpantam. Addig természetesnek gondoltam az élet ajándékait, mint amik időtlenül léteznek, de akkor, ott, amikor a számláló átfordult, hirtelen megérintett az elmúlás és átrendeződtek a prioritásaim.

Gimiben még képes voltam hosszú perceket tölteni egyetlen hajtincs rendezgetésével, egy randiról pedig, emlékszem, azért késtem, mert háromszor fordultam vissza az ajtóból kiigazítani a tűzpiros körömlakkomat. Ma leginkább a praktikusra szavazok, viszont nem sajnálom az időt olyan élményekre, mint a világ egyik legszebb naplementéje, amiért képes voltam kilométereket autózni egy görög szigeten, vagy dacolva a hőséggel egy hajó fedélzetén, megfigyelni a bálnákat. Mára minden, korábban apróságnak tűnő dolog hatalmas kinccsé lett; még a csupasz fák látványa vagy a borús reggelek is, és szeretem kimondani, hogy szeretlek. Jó itt lenni, mindezt látni, a részese lenni. És igen, az egészségem is pont ezért lett még fontosabb. Az egész-ség, más szóval a teljes-ség. Mert jól akarom magam érezni a bőrömben, hogy részt vehessek az életben. Nem lemondóan legyinteni, a korra, a génekre, a gyerekre mutogatva, és XXXL-es ruhákban, légszomjjal küszködve túlélni valahogy, hanem fitten és energikusan ÉLNI. 

Bizonyos értelemben már 40 évesen 'öregnek' számítunk. Először a véletlenre fogod, aztán amikor a kitudja hányadik esettel találkozol, hogy a hostess kislány nem ad termékmintát, rájössz, valójában arról van szó, hogy kicsúsztál a célcsoportból. Ma már, miután rég organikusat használok, kifejezetten örülök hogy nem kell magyarázatokra vesztegetnem a rohamléptekkel fogyó időmet, amiért nem vagyok vevő az xy cég kőolajszármazékokban gazdag kencéjére, de a többi áltudományos hablaty és megmarketingelt izé is jobban elkerül. De ehhez nem kell feltétlenül az x-eket számolnod. Ez történik minden esetben, ha leteszed a voksodat valami mellett, ami fontos számodra. Ez a céljaid tesztje. A te teszted. Először lehet, hogy értetlenül néznek rád, előfordul, hogy ellened feszülnek, de ha elég kitartó vagy, elnémulnak az ellenző hangok, nincs több megkísértés. De most, a szülinapomon, a munkáról is megemlékezem. Mert mindebben bizony, munka van. Sokszor igen magányos munka. Mert hát, az én életem sem volt egy sétagalopp, amiben rózsaszirmokkal hintett bársonyszőnyeg vezetett az önmagvalósítás aranytálcájáig. Ja, aranytálca sem volt. Volt viszont négy altatásos műtétem, abból kettő életmentő, két porckorongsérvem a jó néhány titokzatos betegség mellett, csúnya túlsúlyom, meg egy válásom. 

Átlagos nő vagyok, aki (akkortájt ez azért nem volt olyan ritka), 19 évesen ment férjhez és 23 évesen már kétgyerekes anya volt. De aki mindezek ellenére sem hagyta, hogy a problémák és a kihívások ledózerolják az álmait. Aki gyes-betegség helyett megtanult inkább varrni, és abban lelt izgalmat, hogy nadrágokat, ingeket meg kabátokat tervez a gyerekeinek. Aki felismerte, hogy tanulni jó érzés, még család mellett is, ezért elvégzett néhány iskolát és már számon sem tartja, hány tanfolyamot, tréninget, elolvasott egy kamionnyi könyvet,  miközben ráébredt, hogy a test-lélek-szellem dimenziói közül egyiket sem sorolhatjuk következmények nélkül háttérbe.

Ha kitartóan mész az utadon, elkerülhetetlen, hogy megtaláld, mi a dolgod ezen a 'kék bolygón'... Kezdetben engem is a magam öröme vezérelt, de fel kellett fedeznem, hogy az igazi kiteljesedés, ha mások szolgálatába állíthatjuk a tudásunkat. Mert mi más is lehetne a végső célunk, mint hogy kilépve önmagunk burkából nyomot hagyjunk a világban. Egy tisztán fénylő nyomot, ami az öröm és a szeretet életenergiáját adja tovább. Hiszem, hogy anyaként, ha lehet még inkább feladatunk a példaadás. Mert a gyerekek felnőnek, kiröppennek, de a mintát viszik tovább. És hogyan tudnánk példát mutatni, ha a személyiségünk adta milliónyi csoda közül mindössze egyetlen egyet, az anyaságot élnénk meg teljességgel? Így, miközben szeretném minél tovább élvezni az életet a maga sokszínűségében, és a határaimat tologatom, másoknak is pont ebben segítek. A korosztályomnak, amelyik jellemzően a legnagyobb terhet viseli, sok esetben két generációról is gondoskodva, mégis méltatlanul mellőzött, amikor támogatásról van szó. Mert a fogyasztói társadalom nem rá épít. Apropó, határok. Hol van az megírva, hogy kell kinéznünk ennyi meg annyi évesen, vagy az, hogy kell magunkat ugyanakkor éreznünk? Úgyhogy kedves Gogolák elvtársnő, ezt a fotósorozatot is azért készítettem, hogy elmondjam vele, a szoknya pont annyira kurta, amennyire hagyjuk, hogy belebeszéljék a fejünkbe.

Ma már tudom, hogy a harmónia nem egy illúzió. Persze, amikor benne vagy a dolgok sűrűjében, hajtasz, stresszelsz és lihegve próbálod utolérni magad, ez igen messzinek tűnhet, de csak rajtunk múlik, hogy rendet teszünk-e magunk körül. Mindenesetre először magunkban kell ezt megtennünk. Aki 'belül' rendben van, az kifelé is ezt sugározza. A test és a lélek együtt változik. A jó hír, hogy nem kell kiforgatni a földet a sarkaiból, nem kell erőszakot téve magunkon vállalhatatlan dolgokat cselekednünk, mindössze picit tudatosabban, picit több odafigyeléssel élni, pici lépésenként változtatva, változva. Így egy idő után már nem tartod számon az éveket, legfeljebb a gyertyák számán csodálkozol el a szülinapi tortádon. Mert már tudod, hogy nem az a fontos, hány éves vagy, hanem mindaz, ami a lelked kertjét gazdagítja.

szn7_1.pngszn8.png 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

szn2_1.pngszn_1.png

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekhid.blog.hu/api/trackback/id/tr288208902

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vbn 2016.01.03. 21:13:42

Boldog szülcsi-napcsit kíván egy 1967-ben született ffi!

--(--@ :-*

csakférfi 2016.01.03. 21:13:47

Boldog szülinapot! :) :) :)

FittAnyu 2016.01.03. 21:25:15

Köszönöm Kedves Urak! :-)

Skatulya bácsi megmondta 2016.01.04. 13:05:11

Gratulálok, csak így tovább!

De, sajnos, az élet nem mindenkinek ennyire "egyszerű".

tónibácsi 2016.01.04. 13:05:24

Hogyne számolgatnád, most is azt teszed...

Viola Pereiné 2016.01.04. 13:06:13

Minden szavaddal egyetértek, csak az a probléma, hogy -legalábbis az én környezetemben- nagyon kevesen gondolkodnak így. Én már az 55-be léptem, és mikor 6-7 évvel ezelőtt elkezdtem naponta úszni, csodabogárnak néztek, nem értették. Azóta átúsztam és körbetekertem a Balatont, tudok örülni egy szép zöld mezőnek, vagy egy bögre jó teának. Mosolyogva kelek reggelente, akkor is, ha szürke az ég :)
Abban hiszek, hogy ebben az életben kell boldognak lennünk, és a kis öröm is öröm.
Kedves FittAnyu, remélem, neked és az életszemléletednek sok követője van - lesz :)
Ja, és én is hordom a miniszoknyát :)

nemszólokmégegyszer 2016.01.04. 13:06:37

Adott időben és helyen 10-et letagadni kötelező!

FittAnyu 2016.01.04. 13:15:28

@Viola Pereiné: Szeretettel gratulálok, Viola, hogy mertél, tudtál változtatni, és kívánok Neked még nagyon sok mosolygós reggelt! Nagyon kellenek az ilyen példák! És hordd csak büszkén azt a miniszoknyát! ;-)

Void Bunkoid 2016.01.04. 20:52:43

@FittAnyu:

"tanulni jó érzés, még család mellett is, ezért elvégzett néhány iskolát és már számon sem tartja, hány tanfolyamot, tréninget, elolvasott egy kamionnyi könyvet"

...azééért ez valamilyen módon azt sejteti, hogy te mintha a gyerekek születése óta nemigazán dolgoztál volna soha teljes 8 órában, jó stresszes munkakörben. Ez utóbbi azért nem enged meg, főleg kisgyerekekkel kismillió tanfolyamot, meg nincs belőle annyi szabadidő, amiből az ember ekkora szintű önmegvalósítást meg fittséget meg tud valósítani. Ehhez a "játék az élet" életmódhoz bizony kell egy jó erős anyagi háttér (akár család, akár férj által), ami azért igazán leszűkíti azt a kört, akik Hozzád hasonlóan ilyenek tudnak lenni.

Persze nem vitatom, sőt gratulálok, sok akár huszonéves is irigykedhetne mind a külsődre, a bensődre meg aztán végképp :)

FittAnyu 2016.01.04. 21:53:56

@Void Bunkoid: Köszönöm, hogy megírtad a gondolataidat, elgondolkodtatóak. Biztosra veszem, hogy más olvasókban is felmerültek hasonlók. A korábbi írásokban, például a munkámmal kapcsolatban a 'Vigyázat! Az élet fertőző' című bejegyzésben, írok, ezért most inkább a tanulással kapcsolatosan gondolkodnék Veled tovább. Én abban hiszek, és ezt is tapasztaltam, hogy a tanuláshoz nem sok idő, hanem igény, tudásszomj kell. Akiben ez megvan, megoldja a többit, mert hajtja a vágy. És már csak azért is érdemes tanulni, fejlődni, hogy jó pozícióba kerülhessünk a munkaerőpiacon. Hogy ne egy 'stresszes', hanem egy 'szeretem' munkánk legyen. Engem például az alkalmazotti munkáimra kivétel nélkül felkértek, és azt választottam, amit örömmel csinálhatok. De vállalkozóként is szükséges a hitelességünkhöz, hogy folyamatosan fejlődjünk. De erről majd egy bejegyzésben bővebben is fogok írni. Köszönöm, ha követed a blogom.

csakférfi 2016.01.04. 22:33:28

@FittAnyu: :)
"Azé az akaraté, hogy nem kétszer egy, hanem három legyünk."--Salamon szerint a "hármaskötél nem szakad el egyhamar"(kedvenc bölcs,csak ne hitt volna istenben,hja ..senki sem tökéletes :) )
Azért ne légy "elszállva" :) , nem kell tanulnod és dolgoznod valami "istenverte munkahelyen!
Ne dőlj be mindenkinek!
28Kiállnak fiai és boldognak hirdetik, a férje is magasztalja:
29»Sok nő gyűjtött már vagyont,
de te túltettél valamennyin!«
30A kedvesség csal, a szépség mulandó, de az istenfélő asszony dicséretet érdemel!
31Adjatok neki keze gyümölcséből,
és tettei dicsérjék őt a kapuknál!
:)