Életközeli élmények

Lélekhíd

Vedd komolyan magad!

2018. február 01. - FittAnyu

Nemrég kezdődött az év, és már magunk mögött tudjuk a januárt. Neked milyen hónapod volt? Sokan tettek fogadalmat, ígérték meg maguknak, hogy ebben az évben minden más lesz, vagy csak egy-két dolog, de az biztosan. Neked volt fogadalmad? Beszélgetve emberekkel, olvasva a tapasztalatokat azt látom, a fogadalmak nyolcvan százalékánál valahogy elcsúsznak a dolgok, és 30 nap távlatából van aki már arra sem emlékszik, mi is volt az a bizonyos dolog, amit felfokozott érzelmei hatására megfogadott. Te hogy állsz ezzel?

Az igazság az, hogy nem kell január elseje ahhoz, hogy döntéseket hozzunk és változtassunk azon, amin szeretnénk. Sőt, fogadalom sem kell hozzá, de valami, ami a mederben tart, ami segít megtartani a fókuszod az igen. Akár ma is nekiláthatsz, csak rajtad múlik. De lehet, már ezzel sem értesz egyet, mert azt gondolod, ez nem így van, nem rajtad múlik. Mert ott a főnököd, a gyerek, a ... Ahogy egyre közelebb kerültem az emberi lélek megismeréséhez, azt láttam, mindenkinek vannak 'körülményei'. Mindenkinek van valami gátja, amit át kell törnie ahhoz, hogy sikerre vigye a tervét. Lehet, nem az első lépésnél, lehet az ötödiknél vagy a tizediknél találkozunk vele, de ha elindulsz a Sárgaköves Úton, nem csak a csodák fognak megtalálni. A gát sokszor nem külső, hanem egy bennünk gyökerező dolog, hogy nem érdemeljük meg, hogy mi nem vagyunk elég jók ehhez, vagy ahhoz, hogy mi még nem tudunk eleget, hogy nem dolgoztunk elég keményen, hogy nem a jó sorba álltunk. Találd meg, vedd észre, hogy mi tart vissza, mert ha megtalálod, eséllyel tudsz változtatni is rajta. Emberek millió fizetnek sok-sok pénzt más embereknek, hogy megkapják tőlük a siker titkos receptjét, hazamennek lelkesen, yes, megcsinálom, de nem, csak nézegetik, tervezgetnek, és miközben ezt teszik, egyre nő az aggodalmuk, míg végül a lelkesedésük el nem hamvad. És akkor jön valaki és eléjük tol egy határidős feladatot. Igen, ő a főnök, akinek van célja és ezt nem rest képviselni. Mi pedig utáljuk, mert ő az a tükör, amiben meglátjuk saját magunkat. Azt az önmagunkat, aki mindig egy lépéssel le van maradva, aki csak agyal, míg mások cselekszenek. Majd csinálom, ha már jól tudom csinálni, ha majd ez vagy az meg lesz hozzá. Ismerős érzés? 

Bármit elkezdhetünk, nem lesz tökéletes. De ha csináljuk, lesz tapasztalatunk. Tudjuk csiszolni, javítani, tökéletesíteni. De csak azt, ami már megvan. Az álmainkat fényesítgethetjük, csinosítgathatjuk naphosszat, cselekvés nélkül álmok maradnak. Egy motor nélküli valami az csak egy kaszni, még nem autó. Nem tudsz vele menni, haladni. Lehet, te száguldani szeretnél, de amíg ezen gondolkodsz, mások a maguk lassú tempójában, de már kilométerekkel előrébb tartanak, és tele vannak tapasztalattal, mit, hogyan lehetne jobban, ügyesebben. És csinálják. Ha ma divat is a pálya széléről bekiabálni, te ne maradj ki a buliból! Lépj pályára! Többször mondták már a vendégeim, hogy nem értik, hogy tudom ilyen elegáns könnyedséggel csinálni a legnehezebb gyakorlatokat is, és ilyenkor el szoktam mesélni, mennyire ügyetlennek éreztem magam, amikor életem első 10 perces önálló gerinctréningjét megtartottam. De megtartottam. Ez volt a gyakorlati vizsgám és annyira izgultam, hogy az első másodpercben elfelejtettem az egész hetekig gyakorolt koreográfiát, úgyhogy rögtönözve raktam össze a gyakorlatsoromat. Több ezer óra tapasztalatával ez már nekem is csak egy mosolyogtató emlék, de akkor hatalmas hegyként magasodott elém ez a kihívás. 

Van, hogy egyszerűen csak csinálnunk kell. 

Ez az utóbbi karácsonyom különösen békésen telt. Úgy, ahogy arra talán mindig is vágytam. Készülődés, díszítgetés, baráti beszélgetések, család, szeretet, finomságok, fenyőillat, jó könyvek. Imádtam. De ahogy közeledett az évkezdés, az aktív hétköznapok ideje, egyre inkább ott motoszkált bennem a gondolat, hogyan tovább? Én nem az vagyok, aki ezt a báb állapotot hosszabb ideig bírja élni, nekem egy idő után hiányoznak a szárnyaim, úgyhogy kezdtem feszengeni. De hogy vegyek lendületet? És akkor jött Wolf Gábor 30 napos kihívása, és január 2-án én már benne is voltam. Úgy felpörögtem, hogy a falon is szimplán átmentem volna, de ezt valahogy a falak is érezték, mert elugrottak előlem. :-) És akkor hirtelen megvilágosodtam. Kimondtam azt, amit addig még egyszer sem életemben, hogy minden amit megcsináltam, minden amiben sikert értem el, az attól vált lehetségessé, hogy komolyan vettem magamat. És akkor tudtam, hogy én ezt a 30 napos kihívást is végig fogom csinálni.

Érdekel, mire jutottam ebben a 30 napban? Összeírtam 10+1 pontban.

  1. Az akadályok tekebábukként pattantak el az utamból. Nem azt mondom, hogy nem voltak, azt mondom elpattantak vagy én pattantam le róluk, de ez már szofisztika, ahogy Laci mondaná. Az első kihívás-napom a restanciák kipucolásával indult és két dologba azonnal beleütköztem. Nem találtam egy fontos dokumentumot és nem működött a nyomtatóm. Ha nincs célom, ezen simán elszöszmötölök egy fél napig, meg bosszankodom ezerrel, de ha célfókuszban vagyunk akkor megoldást keresünk és nem vesztegetjük az időnket bosszankodásra, mert azzal nem leszünk előrébb. Doksi. Kinek is küldtem el? Aha, megvan. Ment, átír, küld. Pikk-pakk, már mentem is tovább. Nyomtató. Este ránéz a férjem. Belefér? Igen/nem. Nekem belefért, de ha nem, adathordozó, külsős nyomtatás. 
  2. Nem volt időm fölösleges dolgokra. És a jó hír az, hogy ezt mindenki más is megérzi rajtunk, és a környezetünk felveszi a megoldó-ritmust. És ami máskor órákba telt, az így percek alatt megvan.
  3. A jó embereket vonzottam magamhoz, és ez így lesz veled is. Olyanokat, akik hasonlóan éreznek, és veled együtt tudnak gondolkodni. Hát, nem erre vágytunk mindig is?!
  4. Megváltozott a dolgokhoz való hozzáállásom. Meglátod, micsoda kreativitás van benned, találékony leszel és hatékony. Ezerszer hatékonyabb, mint azt gondoltad volna magadról. 
  5. Tisztán láttam a fontossági sorrendet és az eszközöket is ehhez tudtam megválasztani. Azt a könyvet, azt a szolgáltatást, előadást, tanfolyamot, stb. Tudod, miért? Mert az agyunk azt válogatja ki, amire a leginkább szükségünk van. Hiszen beprogramoztuk rá azzal, hogy kiválasztottuk számára a fókuszt.
  6. Rájöttem, ha restanciákat gyűjtök, azok hátráltatnak, ezért igyekeztem nem gyűjteni őket. Milyen más is az élet, ha nem halogatunk telefonhívásokat, e-maileket, a régóta lötyögő izét kidobjuk, vagy megcsináltatjuk.
  7. Voltak nehéz pillanatok, de ezeket helyükön tudtam kezelni. Hiszen ha látod az eredményeidet, látod, hogy megéri. Legyen neked is egy zenéd, egy könyved, vagy csak egy mondat, amit ilyenkor előveszel, és segít visszaállítani magadban a rendet.
  8. Fontos a fenntarthatóság! Ha olyan szokásokat építünk az életünkbe, amik szépen belesimulnak, amik nem csak 30 napig életképesek, akkor nyert ügyünk van. És gondolj bele, ha minden hónapban csak egyetlen ilyen dolgot beépítesz, az egy év alatt 12 új, nagyszerűen működő dolog! Libabőrös lettél? Hát, én is!
  9. Pihenés. Szükségünk van rá. Töltődésre, amikor az agyunk nem kattog, és amikor a szívünket is meg tudjuk hallani és látni vele mindazt, ami szép, ami érték.
  10. Testmozgás. Nekem soha nem volt kérdés, hogy szükségem van rá, és mindig jelen is volt az életemben valamilyen formában. Ha bírni akarod a tempót, nem lehet kérdés számodra sem, hogy fizikailag is edzened kell magad. Ha jól érzed magad a bőrömben, ha a tükörben is ugyanazt látod, akit az agyad és a szíved is támogat, az esélyeid a sikerre megsokszorozódnak.

Apróbetűs rész, amire jó ha felkészülsz. Lesznek akik számára UFO leszel, a fura csaj, fiú, és nem fog mindenki szeretni. Lesz, amit újra kell tervezned és néha pont azokról derül ki, mennyire nem tartanak velünk, akikben a leginkább hittünk és azt kell elengednünk, akit vagy amit a legjobban szerettünk. Nem tudsz egy nap alatt mindent megcsinálni, megoldani, felépíteni. A türelmedet, az elszántságodat, az erődet és a hitedet is meg fogják tépázni a kihívások. Ilyenkor kell elővenned az álmodat és nagyon-nagyon magadba nézned. Tényleg akarom? Tényleg, igazán, a zsigereimig? Vagy még pici vagyok, bátortalan gyerek, aki visszabújik a mama szoknyája mögé. Ha az vagy, akkor sincs semmi baj. Gyűjtsd az erőt, fejlődj, maradj nyitott. 

+1 És mindeközben maradj EMBER is! Simulj bele az életbe, és tudj megbocsátani is, ha erre van szükség. Olykor pedig nyomni egy delete-et és újrakezdeni. Akár minden nap.

celkonyv.jpg

 

Ez az írás azért született, hogy segítsek vele a legjobbat kihozni magadból. Lájkold, ha tetszett, ha pedig másnak is segítenél vele, kérlek, oszd meg. 

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekhid.blog.hu/api/trackback/id/tr8013616720

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.