Az újévi fogadalmaink többségét szép lassan felőrlik a hétköznapok. Pedig akkor nagyon is komolyan gondoltuk, és teljes bizonyossággal hittünk benne, hogy véghezvisszük, a rutin, a megszokás azonban gyorsan visszaragadja életünk fölött az irányítást. 

A legrosszabb amit tehetünk, hogy azt hisszük, alkalmatlanok vagyunk rá, hogy változtassunk, és meg sem próbáljuk, csak azért, mert az a bizonyos felfokozott lelkiállapot, némi alkohollal megtámogatva elillant. A mindennapi feladataink, kihívásaink jellemzően változatlanok maradtak, természetes hát, hogy könnyebb a szokott módon menni, tenni tovább... A fogadalmak ugyanakkor nem véletlenül fogalmazódnak meg bennünk. Pontosan tudjuk, hogy itt lenne az ideje egy-két dolgot átírni. 

Az első hiba, amibe gyakran belecsúszunk, hogy túl sokat akarunk egyszerre. Az "idén minden másképp lesz” általánosítások helyett határozzunk el inkább csak egyetlen dolgot, de azt fogalmazzuk meg pontosan. Mi az az egy legfontosabb dolog, amin szeretnék változtatni. Miért fontos ez nekem és mi volt eddig, ami megakadályozott abban, hogy megvalósítsam. Mit kell megtanulnom ahhoz, hogy sikerüljön. Miben lesz más az életem, és milyen új érzéseket fog adni számomra, ha meglesz.  

Fontos, hogy ezekre a kérdésekre tudjuk a választ, mert a válaszok fognak erősíteni bennünket akkor, amikor nehézségek jönnek. Az okaink páncélként óvnak bennünket a sérüléstől, és amikor könnyebb lenne eltérülni, elég csak elővenni őket és máris tudni fogjuk a helyes irányt. Tudod, amikor az edzés napján fél méteres hó esik és te akkor is mész, ha hókotrón kell utaznod, vagy ha neked kell hozzá utat építened.

A másik gyakori hiba, hogy nem készítünk cselekvéstervet. A cél érdekében több aprónak tűnő feladatunk is lesz, melyek ugyanakkor fontos és elhagyhatatlan részei a megvalósítás folyamatának. Ezekre nem elég lelkileg készülni, terveznünk kell velük. Reggeltől estig, hétfőtől vasárnapig.

És végül a nagy mumus, a cselekvés. Ha csak a fejedben van meg minden, ami a sikerhez kell, nem fogod elérni, bármennyire is sokat gondolsz rá. Ha csak álmodozol a főnyereményről, de nem töltöd ki és adod le időben a szelvényedet, ezzel igencsak rontod az esélyeidet. Persze, lehetséges, hogy valaki más nyer, és egyszerűen neked ajándékozza a nyereményét. Ez az a szerencse-faktor, ami része ugyan az életünknek, de mivel nem tudsz vele tervezni, jobb ha nem erre építesz. Örülj neki, de ne várj rá.

Mindezek azonban semmit nem fognak eredményezni, ha a legfontosabbat kihagyod. Az elsőnél is elsőbbet. Hogy pontosan mi is ez, erre elmesélek egy történetet az életemből.

Sokáig 54-55 kg voltam, még két gyerek mellett is tartottam ezt a súlyomat. Aztán elkezdtek 'jönni' a kilók, végül 70 kilót mutatott a mérleg. Ez még nem digitális mérleg volt, úgyhogy lehet, kicsit több is voltam, mint 70, de én szó szerint leugrottam a mérlegről, amikor elérte a mutató ezt a számot. Persze, nem csak a mérleg volt, ami felhívta a figyelmemet arra, hogy durván eltértem a normálistól, a ruhám mérete ezt már jóval korábban jelezte. A 36-38-as mérettől a 42-44-ig eltelt azért 1-2 év...

Lehet, most azt gondolod, bár csak 70 kg lennék! Akkor most tűzd ki célul ezt. Vagy a 80-at. A jelenlegi testsúlyod 80%-át. Sok? Az. De mire ennek az írásnak a végére érsz, tudni fogod, hogy nem ez számít. Írd fel egy papírra, ha szeretnéd, de többet ezzel ne is törődj, mert attól egy fikarcnyit sem leszel formásabb, és leadni sem fogsz a súlyodból, ha ezt a számot nézegeted. 

Engem három dolog zavart igazán. Az, hogy szuszogva mentem fel az emelkedőn, hogy fájt a térdem, és, hogy olyan ruhákba kényszerültem, amik 'nem én voltam'. Mindez arról szólt, hogy átengedtem a gyeplőt a körülményeknek. A kövérségem volt a főnök, nem pedig én. 

Az első, amit tettem, hogy megvizsgáltam a szokásaimat. Mit eszem, iszom, mikor és mennyit? Néhány napig csak figyeltem magam és közben a miértjeimhez is közelebb kerültem. Igazán tanulságos tud lenni, amikor megfigyeled, milyen érzéseket kelt benned például egy frissen sült túrós batyu elfogyasztása és rájössz arra, hogy ezzel mit is kompenzálsz. Nem kapom meg ott, elveszem itt. Jó alkalom, hogy azzal a 'mással' elkezdj foglalkozni.

Ugye, már kezded érteni, hogy a számoknak itt semmi jelentősége. Egy dolog számít, hogy szembe mersz-e nézni mindazzal, amiből a saját életedet nap, mint nap összegyúrod. Hogy szemet hunysz a valódi problémáid fölött, és a homokba fúrod a fejed, vagy helyette rámutatsz és elkezded szépen sorjában megoldani őket. Hogy szereted-e magad annyira, hogy teszel magadért, hogy elfogadod-e azt, hogy csak akkor tudsz másoknak, a gyerekednek, a szeretteidnek is valóban segíteni, ha te rendben vagy. Különben csak egy rossz mintát adsz tovább. Azt, hogy nem megoldok valamit, nem gyökerestül kigyomlálom, ami nem illik a kertembe, csak szórok rá időnként egy kis gyomirtót.

Hajdanában ki lehetett kergetni a világból azzal a mondattal, hogy "a problémád nem a problémád". Mert nem értettem, hogy mit jelent és egy frázisnak tartottam, amit lehet pufogtatni. Nekem pont ez a 70 kg kellett hozzá, hogy megértsem a jelentését és hálás legyek érte, hogy megadta az okot arra, hogy szembe nézzek önmagammal. Minden más, a megfelelő étrend, a testmozgás ugyan elengedhetetlenek hozzá, de ezek már a cselekvésterv részei. 

Nem könnyű. De kaptál az életedben bármi fontosat könnyen?