Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Életközeli élmények

Lélekhíd

Lélekhíd

Női dolgok, férfi dolgok. A félrelépés forgatókönyve

2015. január 26. - FittAnyu

Egy kapcsolat, amiben férfi és nő egyaránt megéli a teljességet, óriási erő- és energiaforrás. Egy nő szerelme képes a fszivkavicsok_png.pngérfi erejét megsokszorozni, míg egy figyelmes férfi elő tudja hívni a nőből annak minden rejtett nőiségét. De hiába vágyjuk mindezt, a gyakorlat azt mutatja, nagyon nem jól működünk ezen a téren... Vajon hol csúsznak félre a dolgok?

Az a férfi, aki egy kapcsolatban valódi társra lel és megtalálja a számára fontos békét, képes lecsendesedni. És ez igaz a vágyaira is, ami oda vezet, hogy szexuális érdeklődése is csillapodik. A nő pedig, aki megszokta, hogy addigi élete tele volt udvarlással, hirtelen azzal szembesül, hogy a nagy Ő mindent imád vele együtt csinálni, a főzéstől a búvárkodásig, de a szex egyre többször kimarad a menüből.

A mi generációnk úgy nőtt fel, hogy vannak női dolgok, meg férfi dolgok. Például az udvarlás, az férfi dolog, és a szexet emlegetni kicsit sem nőies. Így aztán mit tesz a nő? Hallgat a vágyairól. Kezdetben csak elpityeredik a romantikus filmeken, később már le sem ül filmet nézni, helyette inkább magába fordulva a konyhában keres tennivalót és bezárkózik a fürdőszobába vagy magára kapja a köntöst, nehogy egy pillanatra is meztelenül mutatkozzon. És mert a férfi érdeklődésének hiányát visszautasításnak éli meg, felszabadultsága megkopik és az a kacér nő, aki egykor volt, már csak a szívében él tovább. Néma vágyódása gyakran a fejfájásig fokozódik, így azok a pillanatok is elillannak, amik korábban összebújással végződtek. Miközben a férfi még csak nem is sejti, hogy baj van, az ő vevő készülékét ugyanis nem ezeknek a jeleknek az átkódolására programozták.

Eltelik egy év, kettő és egyre többször kerül szóba a gyerekvállalás. Talán ha már lenne egy gyerek... Akkor minden megváltozna... De az anya szerep mögé bújni nem célravezető. Az építkezéshez masszív alapok kellenek, melyek nélkül nem lehet valódi családdá sem lenni. A szülővé válás nem egyik vagy másik fél feladata, az közös cél kell, hogy legyen. Ezért amikor megszületik a kicsi, hiába az öröm, a távolság tovább nő férfi és nő között. A férfi nem tudja igazán megélni az apa szerepet sem, inkább érzi kirekesztettnek magát, ezért egyre többször mond igent a baráti csábításra és már nem viszi haza a munkát sem, inkább késő estig bent marad a munkahelyén, ahol nincs hiszti, és nem kell végighallgatnia egy újabb "ezt sem csináltad meg" kirohanást... Míg egyszer egy hosszú és fárasztó nap végén, rámosolyog egy kolléganő. Hmm... és még csinos is... De még mennyire! És milyen régen mosolygott így rá nő! Kamaszos izgalom fut végig rajta. Ő kocsival van, késő is van már, miért ne vihetné haza... Másnap pedig együtt ebédelnek. Már ki tudja, mikor ebédelt utoljára rendesen, nem csak úgy kutyafuttában egy szendvicset... És a következő találkozás, bár lehet, egész másképp indul, az ágyban ér véget...

A másik történet elején is minden tökéletes, de a nő egyre inkább kalitkának érzi az életét. Mindene megvan ami pénzért megvehető, mégsem teljes az élete. Ott hagyta a munkáját, hogy anya legyen, a karrierjét, a pénzkereseti forrását cserélte fel, és most a pelenkák, a szoptatás és a répapürén túli életét a homokozóban éli, homokpogácsák és frusztrált anyukák társaságában. Míg a férfi este hazajön, hogy élvezze a megérdemelt pihenést, az otthon nyugalmát, addig a nő mindössze egy gyerekmentes órácskára vágyakozik, egy kis kizárólagos figyelemre, okot, hogy felvegyen egy szexi blúzt, ami 10 percnél tovább marad sértetlen. De kinek, minek legyen ő szexi? Így aztán marad a cicanadrág és lassan elfelejt NŐ lenni. Az egyetlen közös programmá előlép az evés, a kilók pedig jönnek és maradnak. De a gyerekek nem maradnak örökké kicsik és a gyes is eltelik egyszer... A munkába visszacsöppenve pedig ismét kinyílik a világ. Pár új darab, egy másik hajszín, egy vagány frizura... És esténként elkezd futni járni. Egyre jobb formában van, miközben a férfi életében mi sem változik. A pocak nő, a mozgás egyre nehezebb, és a nő hiába szeretné, ha észrevenné, már jó ideje elveszett a szemüveg, amin keresztül ezek a finomságok észrevehetőek. A nő még lead néhány vészjelzést, de akkor egyszerre betoppan az életébe az ismeretlen, aki körülöleli a figyelmével. És úgy tör fel belőle az elfojtott nőiesség, mint a vulkán, megállíthatatlanul elsöpörve mindent, ami még egy megfáradt kapcsolatból megmaradhatott.

A forgatókönyvek számos variációja létezik, de a közös bennük az egyre halványuló figyelem és a megértésre-elfogadásra törekvő párbeszéd hiánya, amivel kivétel nélkül aláássuk a bizalmat és a tiszteletet.

Ma már nincsenek a szerepek olyan tisztán megrajzolva, ahogy nagyszüleink életében... Férfi és nő is munkába jár, céget vezet, miközben családként is meg kell tanulniuk együttműködni. Óriási kihívás ez egy zajos világ kellős közepén. Ami nem csak arról szól, hogy időnként akkor is kiég az izzó, amikor nincs otthon férfi, vagy rutinosan kezelni a vasalót nem csak női dolog, egy kapcsolatban meg kell tanulnunk beszélni, beszélgetni is.

A szerelem nem elmúlik, mi sorvasztjuk el azzal, hogy szép lassan kiszorítjuk a közös életünkből az intimitást. Gondoljuk, hogy elég a kapcsolat elején azt mondani, hogy szeretlek, és ha változik a dolog majd szólok, miközben magunkba temetjük a problémákat is. Vagy ha beszélünk az érzéseinkről, inkább egymásra mutogatunk, és a hibákra fókuszálunk, nem a megoldásra. Azt várjuk a társunktól, hogy kitalálja a gondolatainkat, és csalódottak vagyunk, ha nem mindig érez vagy cselekszik pont úgy, ahogy azt mi tennénk. És ha nem azt kapjuk, amit megálmodtunk, duzzogunk, elvonulunk és némán nyalogatjuk a sebeinket, melyek csak számunkra nyilvánvalóak, hogy egyáltalán léteznek.  El kell felejtenünk, amit addig gondoltunk a 'kényes' témákról, és felnőni ahhoz, hogy tabuk nélkül megnyíljunk.

A szeretet, ami a kohézió, a ragasztó két ember között azt is feltételezi, hogy olykor megteszünk olyasmit, amit magunktól nem tennénk, és az egonkat lecsitítva képesek vagyunk a megoldáson dolgozni. Ez a nehezebb, de az egészségesebb út, amitől sem a nőiesség, sem a férfiasság nem fog csorbát szenvedni, csak nyerhetünk általa. Legfőképpen egy életképes párkapcsolatot.

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekhid.blog.hu/api/trackback/id/tr877029455

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása