Életközeli élmények

Lélekhíd

Lélekhíd

Egy virág és ami még benne van

2014. szeptember 02. - FittAnyu

Egy aprócska növény is képes tanítani valami fontosat... 
Csupa élénk színű virág volt, amikor megkaptam, amik aztán lassacskán elnyíltak, elszáradtak. És több mint egy éven át, ugyan szépen zöldelltek a levelei, de újabb virágnak nyomát sem mutatta. Egyszer aztán locsolás közben észrevettem, hogy telis-tele lett apró pici bogyókkal. Először annyira picikék voltak, hogy nem is néztek ki bimbónak, de 1-2 hét után már határozottan látszott, hogy ezek bizony azok és egyszer majd virágok lesznek. De mikor? És tényleg virág lesz belőlük? - nézegettem őket izgatottan minden nap.

Ismerős gondolatok…virágom.png.png Hányszor szeretnénk mielőbb túlesni a 'munkán' és szüretelni az eredményt. De tényleg, mi is a munka? Az, amit mi általánosságban annak nevezünk? Vagy valami más, valami több?

A kis virágoknak még erősödniük kellett, tápanyagokat, meleget, napfényt kellett magukba szívniuk... Érniük kellett. Ez is munka. Zajban élő énünknek könnyű átsiklani felette, mert nem látványos, nem nagy csinnadrattával végbemenő folyamat, de fontos, mert nélküle elképzelhetetlen a fejlődés.

Így van ez velünk is. Olvasol valamit és semmi. Megcsinálod, semmi. Tanulsz, még mindig semmi. Aztán hallasz egy szót, egy mondatot, látsz, hallasz valakit vagy valamit, ami megnyom rajtad egy képzeletbeli gombot és egyszeriben megvan. Megszületik. Valami, ami addig csak ért, növekedett benned. Valami, amit addig megnevezni sem tudtál. Egy ötlet, tudás, elhatározás, pont az, ami tüzet csihol a szunnyadó parázsból a szívedben. Ami segít továbblépni egy lépcsőt, közelebb vinni a kiteljesedéshez.

Csak menj, csináld, tedd a dolgod. Bízz benne, hogy, bár kívülről nem minden pillanatban látszik az eredmény, belül, a sejtek szintjén folyamatos változás zajlik. Változás, ami meghozza a gyümölcsét, de amit sem átugrani sem sürgetni nem lehet. Mert az éréshez idő kell. Ahogy a virágomnál is több mint egy hónapig eltartott... Pedig csak egészen apró virágok...

És amikor itt az ideje, a türelem jutalma annyira természetesen érkezik, ahogy végül a zöld burkocskák kipattantak. Gyönyörű látvány fogadott. Dupla annyi virág mosolygott rám, mint amikor megkaptam.

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekhid.blog.hu/api/trackback/id/tr566515829

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása