Mérnök szülők gyerekének lenni együtt járt azzal, hogy előbb ismertem meg a diódát és az áramkört, mint a szorzótáblát. De az élet nem csak fekete és fehér, 0 és 1-es, ahogy erre nekem is rá kellett jönnöm.

Őseink még vadállatokkal harcoltak, de miközben az evolúció csúcsragadozókká emelt bennünket, kaptunk egy nagyobb talányt a mamutoknál, az ego-t. Hogy túléljünk, modern kori túlélési technikák fejlesztésébe fogtunk, az egyik ősi túlélési reflexünket azonban máig megőriztük, mindössze átkódoltuk. Megfigyeltük ugyanis, hogy az új dolgok érkezése, a változás, nem mindig jár együtt jó érzésekkel, ezért első látásra jó taktikának tűnhet, hogy ezeket egyszerűen kizárjuk az életünkből, és inkább elrejtőzünk előlük.

A menekülésnek ezer arca van, elsőre nem is mindig ismerünk rá. Ilyen például a negatív szemlélet is. Régebben azt gondoltam, ha nem mutatok rá minduntalan a rossz dolgokra, a hamisságra, azzal megkérdőjeleződik a józanságom, és a 'bölcsességem' és kívülről olyanná válok, mint aki csak üldögél buta-naivan egy rózsaszín felhő szélén. Aztán láttam embereket, akik megcsináltak dolgokat és olyanokat is, akiknek 'csak' véleményük volt és rájöttem, hogy az képes hiteles maradni, aki példát mutat azzal, amit csinál, és ahogy azt csinálja. Pedig mennyivel könnyebb belebújni a bölcselkedő és kritikus szerepébe, mint megcsinálni valamit és szembenézni az eredményével. Mert ha megcsinálom, akkor hibázhatok... Ha hibázom, akkor nem vagyok 'tökéletes'... Akkor rá kell néznem valamire, amire lehet, nem akarok... Amit talán már mélyen el is temettem magamban, és fájna elővenni... Még az is lehet, hogy ellágyulnék, amitől olyan lennék, mint aki meztelen... Mert 'belém látnának'... Esetleg konfrontálódnom kell, ami kényelmetlen... De ezt nem akarjuk, ezért egyre hangosabbak vagyunk, hátha ettől hihetőbb lesz az alibink.

A dolgokat többféle nézőpontból lehet vizsgálni és az érzelmeinknek is van egy sajátos módja, ahogy működünk. Amikor jól érezzük magunkat, mert jó élmények érnek bennünket, amikor megtelik a lelkünk szeretettel, hajlamosak vagyunk a világot is ezen a szűrőn keresztül szemlélve mindenben a szépet, a jót meglátni. De amikor épp 'minden összejött', amikor az élet a csúnyább arcát mutatja felénk, hajlunk rá, hogy ezt fogadjuk el valóságnak.

Az igazság azonban az, hogy az életben mindig, minden jelen van. A fekete és fehér mellett a színek milliónyi árnyalata. Amit azonban épp 'látunk' belőle a tapasztalataink és az adott lelkiállapotunk szűrőjén keresztül, az mindössze egyetlen szín erről a végtelen palettáról. Ezért a testi-lelki jól-létünk, az egészségünk szempontjából célravezetőbb, ha megfordítjuk a dolgot, és ahelyett, hogy a külső történésekre hagynánk magunkat és mindössze csak lereagálnánk az eseményeket, kezünkbe vesszük az irányítást és tudatosan megteremtjük magunkban a számunkra megfelelő lelkiállapotot, azt a 'szűrőt', amin keresztül az építő dolgokat 'láthatjuk'.

A pozitív szemlélet aktív, cselekvő hozzáállás. Azt jelenti, hogy amikor választhatunk, hogy melyik oldalra helyezkedünk, akkor ahelyett, hogy a fejünket fogva búslakodnánk az éppen rossz dolgok felett, hogy mély depresszióba süllyedve sajnálnánk magunkat, inkább továbblépünk, és ha nem találjuk meg készen ami fontos számunkra, akkor megteremtjük. Ez nem azt jelenti, hogy megszűnnek bizonyos dolgok 'rosszak' lenni, és azt sem, hogy innentől fogva lila köd száll ránk, amin át nem látjuk az irigységet, a gonoszságot, az önzést és könnyebb lesz, ha veszteség ér, azt jelenti, hogy tudok róla, látom, de nem ezt akarom nézegetni. Mert nem érdemli meg a figyelmem. Mert nem segít. Mert csak lehúz. Mert haragot, gyűlöletet gerjeszt és elveti a kételkedés magját bennünk. És pont ez az, ami ködöt von a gondolataink köré. De ez a köd ólmos, szürke és ragacsos. Ha egyszer belekeveredtél, nehezen enged el.

Ha azonban feltöltőd magad pozitív képekkel és hozzájuk kapcsolódó érzésekkel, képes leszel mosolyogni is. A mosoly pedig a legtökéletesebb túlélési technika. Mert ha mosolyogsz, lesznek akik visszamosolyognak és ez már önmagában elég lehet, hogy kellemesebbé tegye a napodat. De a mosoly ennél sokkal többet is ad, olyan lelkiállapotot eredményez, amiben könnyebb megőrizni a hited, mert fényt gyújt a szürke ködben. Ilyenkor sem a dolgok változnak meg, te változtatsz. Azzal, hogy átállítod a fókuszodat, képessé válsz irányt változtatni, és a passzivitásból máris aktív cselekvővé válsz. Ahogyan a vezetésnél is tanítják, hogy ne az út szélét nézd, hanem azt, ahová tartani szeretnél. 

Bármilyen jól esne olykor az egonknak a világ fájdalmát is magunkra venni, hogy együtt érző emberek szimpátiáját elnyerjük vele, ez egy tiszavirág életű 'jutalom', ami sehova nem visz bennünket. Ettől ugyanis sem a mi életünk, sem a világ nem lesz se jobb, se élhetőbb, csak időt veszítünk, amit termékenyebb dolgokra is fordíthatnánk.  

Ha kételkedsz abban, hogy ez neked is működik, próbáld ki és kezdd a napod mosolygással. Akár a tükör előtt. Nem úgy, hogy elhúzod a szád és nézed magad, várva a hatást, hanem úgy, hogy közben kicsit munkálkodsz is magadon. Mosolygás közben felidézed magadban azokat a helyzeteket, amikor szívből mosolyogtál, és megpróbálod 'ellesni" saját magadtól azt a szívből jövő mosolyt.

A túlélési technikákkal egy baj van. Ahogy nem tudunk egyszerre belégzést és kilégzést végezni, egyszerre lazítani és feszíteni, ezek közül is választanunk kell, melyiket alkalmazzuk.