Idő. Ami nem adható, vehető, cserélhető... Mindannyiunk napja 24 órából áll, amiben különbözünk, hogy ezt hogyan osztjuk be, mivel és hogyan töltjük. Amikor legelőször hallottam a gondolatot, hogy mindig arra van időnk, amire szeretnénk, hogy legyen, hevesen tiltakoztam. Hiszen ezt, meg ezt KELL…

A felénk áradó ingerek, a külső kontroll, az elvárások, normák, súlya úgy présel maga alá bennünket, hogy lassacskán elveszítjük azt az erőt és hitet, ami gyerekként még a miénk volt. És miközben észrevétlenül bedarálnak bennünket a 'körülmények' és átveszik…

Elsőre nem úgy festett, mint álmaim lovagja. Idősebb volt nálam, kicsit már őszült is, a nevével is nehezen barátkoztam, de első pillanattól kezdve 'nyomult". Nem lehetett nem észrevenni, nem tudomást venni róla, ráadásul a humora mindenre gyógyírként hatott. Teltek a hónapok…