A felénk áradó ingerek, a külső kontroll, az elvárások, normák, súlya úgy présel maga alá bennünket, hogy lassacskán elveszítjük azt az erőt és hitet, ami gyerekként még a miénk volt. És miközben észrevétlenül bedarálnak bennünket a 'körülmények' és átveszik…

Negyedikes gimnazista voltam, és egy alkalommal Weöres Sándor, Az éjszaka csodái című versét írtuk színpadra. Egy álmot 'játszottunk el', ahol álomszerű dolgok mozogtak, álomszerű lassúsággal beúszva a színpadképbe. Én személyesítettem meg a Tejes-embert. "Tejes-ember a kéményen üldögél, mint…