Vágyakozunk. Reménykedve nézzük a lehetőséget és áhítozunk az eredményre, ami lenge szoknyában, ringó csípővel kelleti magát előttünk. Nyúlunk felé, de az csak táncol tovább. A szajha, rándul össze a gyomrunk. Mert mindent azonnal akarunk és elfelejtettük, hogyan kell felkészülni, életünk hétköznapi ünnepeire hangolódni. Kiválasztani a legszebb jószágunkat és úgy táplálni, hogy az a legízletesebb húst adja... Az érőben lévő gyümölcs illatától megmámorosodni... Kifényesíteni a cipőnket, tiszta inget húzni és illendően megteríteni... A lehetőségeinket pedig annyira beszorítjuk, hogy nem hagyunk teret a teremtő erők számára. Ahelyett hogy a miértjeinkre és az érzésre fókuszálnánk, amit szeretnénk átélni, hagyjuk félrevezetni magunkat a külsőségek által.
Így vagyunk a párkereséssel is. Kislányként egy szőke kékszemű hercegről álmodozunk, aki majd nagy, fehér autóval érkezik és rózsaszirmokkal hinti be a lépteinket, de ha véletlenségből nem szőke és kékszemű, akkor már nem is lehet igazán jó. Kastélyról álmodozunk, ahol boldogan fogunk élni, és megfeledkezünk a közbülső állomásokról. Nem baj, ha nem éppen az Üveghegy és az Óperenciás tenger szomszédságában van, de a kacsaláb, az nem hiányozhat. Persze, meghalásról szó sincs, hiszen a mi álomhercegünk időtlenül él az ő hercegnőjével.
De miközben felnövünk, a mesénk is új színekkel telik meg, és van úgy, hogy az álom rémálommá válik. Mert amíg anatómiai atlaszba illő testről és tehetős bankszámláról álmodoztunk, elfelejtettünk arra is gondolni, hogy kevés az a herceg, aki szőkén, kékszemmel képes filcpapucsban sétálni egy néhány kilós bömbölő emberpalántával éjjel kettőkor, sokkal inkább bejönni látszik nála a rózsaszirom-hintés, egy helyett azonban nem ritkán több hercegnőnek is. Nekünk pedig le kell tennünk a voksunkat, hagyjuk-e magunkat a pénzért megvehető tárgyak közé sorolni és feláldozzuk-e a szerelmet a kirakat-élet cukormázas oltárán vagy hajlandóak vagyunk megnyitni a szívünket egy még nem kész hercegnek, aki mellettünk, a segítségünkkel, teljessé válhat. 
Mert a hercegek köztünk élnek, csak előfordul, hogy amikor találkozunk velük, még nem hercegi pompában tündökölnek. Mert ehhez a mesés átalakuláshoz időre van szükségük... Szeretetteli támogatásra, bizalomra. Hogy egy hercegnőjelölt higgyen bennük. Akkor is, amikor egy pillanatra megpihenni kell, erőt gyűjteni, és akkor is, amikor a tüzes sárkány ellen kell harcba vonulni.
Ha a valódi hercegünket akarjuk megtalálni, meg kell tanulnunk a szívünk hangját felismerni és kitartóan követni azt, mert csak így tudunk a felszín mögé tekinteni és megkülönböztetni a valódit a hamistól. Közben azonban mi se felejtsünk el hercegnők maradni, mert bennünket is csak így illethet meg a hercegi bánásmód. Az, amiről végső soron mindig is álmodtunk.
