Közeledik az év vége, és mi hagyományosan úgy vagyunk programozva, hogy az évnek ebben a szakaszában többé-kevésbé 'kieresztünk'. Ezért az energiaszintünk is megfogyatkozik, fáradtabbak, ingerültebbek vagyunk. Ilyenkor azonban a legkevésbé sem önmagunkkal és a töltődéssel törődünk, és mert a 'tökéletesből' nem akarunk engedni, az utolsó pillanatig hajtunk. Hogy padlótól a függönyig csillogjon a lakás, hogy a karácsonyfa alatt minél több ajándék legyen, és a terített asztal sem az igazi, ha nem sorakozik rajta hatféle sütemény. És ahogy fogy az idő az ünnepekig, úgy válunk egyre frusztráltabbakká. Ilyenkor minden önmagunknak tett ígéretünket elfelejtünk, és bár 'békés ünnepekre' készülünk, bárkire képesek vagyunk ráacsarkodni egy parkolóhely miatt vagy mert a legjobb portékát készül épp elhalászni előlünk. Pénzt költünk olyasmikre, amik majd egy szekrény mélyén fognak porosodni és teljesen kifordulunk önmagunkból, pedig a lelkünk mélyén tudjuk, hogy az ünnep nem ezektől a külsőségektől lesz valódi, ahogy jól ismerjük azt az üresség-érzést is, ami ünnepek után ránk zuhan. Nem véletlen, hogy a január az influenza hónapja...
Volt egyszer egy tündéri hörcsögpárunk, és Sziporka vemhes lett. Gondoltuk, hogy születni fog jó néhány kis höri, de annyi született, hogy elképzelni sem tudtuk, hogyan fértek el annyian abban a picike testben. Az első 1-2 hétben még a házuk rejtekében maradtak, de egyre aktívabbak lettek. Az anya pedig szorgosan terelgette őket vissza az alomba, míg végül egész nap mást sem csinált, mint fogdosta össze a szétszéledt apróságokat, miközben egyre idegesebb lett és ijesztően lesoványodott. És amikor egyszerre láthatóan is ráébredt, hogy ez nem csak lehetetlen, de fölösleges is, hiszen a kicsik már tökéletesen önállóak, visszavonult, hogy végre kipihenje magát.
A könyvespolcokban az a jó
, hogy tudnak várni. Ahogy az ablakok is...
Az ünnepi készülődés lényege épp az lenne, amit a róka tanított a kis hercegnek. Hogy a várakozás ideje alatt a szívünket öltöztessük díszbe. Hogy képes legyen megnyílni és 'meglássuk' általa azt, amit a hétköznapok zajában egyébként nem veszünk észre... Ami a szemnek láthatatlan.
