Nemrég kezdődött az év, de már magunk mögött tudjuk a januárt. Neked milyen hónapod volt?

Sokan tesznek fogadalmat az új év kapujában, hogy mostantól minden más lesz, de legalábbis egy-két dolog biztosan. Neked volt fogadalmad?

Hallgatva, olvasva a tapasztalatokat azt látom, a fogadalmak több, mint nyolcvan százalékánál valahogy elcsúsznak a dolgok, és nem ritka az sem, hogy 30 nap távlatából már az is csak emlék, hogy volt az a bizonyos dolog, ami akkor, egy felfokozott érzelmi állapotban, örömhormonoktól eltelve még annyira fontosnak tűnt. Te hogy állsz ezzel?

Az igazság az, hogy nem kell január elseje ahhoz, hogy döntéseket hozzunk és változtassunk azon, amin szeretnénk. Sőt, fogadalom sem kell hozzá, de valami, ami a mederben tart, ami segít megtartani a fókuszod az igen. Akár ma is nekiláthatsz, csak rajtad múlik. De lehet, már ezzel sem értesz egyet, mert azt gondolod, ez nem így van, nem rajtad múlik. Hiszen ott a főnököd, a gyerek, a ...

Az évek alatt egyre több ember életébe tekinthettem be egészen közelről, és azt láttam, hogy nem csak nekem, mindenki másnak vannak 'körülményei'. Mindenkinek van valami gátja, amit át kell törnie ahhoz, hogy sikerre vigye az elhatározását, legyen az bármi, egy építkezés, lakásfelújítás, egy új munka, fogyás, vagy egy válási procedúra. Lehet, nem az első lépésnél, lehet az ötödiknél vagy a tizediknél ütközünk bele, de ha elindulsz a Sárgaköves Úton, láthatod, hogy nem csak a csodák fognak megtalálni.

A gát sokszor nem külső, hanem egy bennünk gyökerező dolog, ami ott kattog a fejünkben és meghatározza a döntéseinket. Ha azt gondoljuk, nem érdemeljük meg, mi nem vagyunk elég jók ehhez, mi még nem tudunk eleget, nem dolgoztunk elég keményen, vagy a mi családunk nem olyan, mi sosem tudtunk a jó sorba állni, az jó előre aláássuk a sikerünket. Találd meg, vedd észre, hogy mi tart vissza, kinek a szavait hallod ilyenkor a füledben.

Emberek milliói fizetnek ki sok-sok pénzt, hogy megkapják a siker titkos receptjét, hazamennek lelkesen egy előadásról, yes, megcsinálom, aztán csak nézegetik, tervezgetnek, és miközben ezt teszik, egyre nő az aggodalmuk. Mi lesz, ha nem sikerül!? Mi lesz, ha újból csalódás ér? És a lelkesedésük elhamvad, ahogy a boldogsághormonok is kiürülnek a szervezetükből. És akkor jön a főnök egy határidős feladattal, aminek neki kell azonnal ugrani. Mert a főnöknek van célja és azt nem is rest képviselni. Mi pedig utáljuk, mert ő az a tükör, amiben meglátjuk azt a saját magunkat, aki lehetnénk, ha lebontanánk végre azokat a gátakat. De ezt persze, nem mondjuk ki, inkább jó mélyen elássuk magunkban, helyette inkább azt mondjuk, majd csinálom, ha már jól tudom csinálni, ha majd ez vagy az meg lesz hozzá, majd, majd, majd. Ismerős gondolatok? 

A nagy behemót igazság az, bármit elkezdünk, elsőre nem lesz tökéletes és biztosan találunk rajta csiszolni valót. A világtörténelem leghíresebb kőszobrai is így készültek. De ha csináljuk, lesz tapasztalatunk. Tudjuk javítani, tökéletesíteni. De csak azt, ami már létezik a maga valójában és nem csak a fejünkben. Az álmaink nagyon fontosak, de amíg csak fényesítgethetjük, csinosítgathatjuk naphosszat cselekvés nélkül, addig álmok maradnak. Egy motor nélküli kaszni még nem autó. Ha száguldani szeretnél, előbb bele kell szerel(tet)ned egy motort, és megtapasztalnod a sebességet. Mert amíg csak elmélkedsz, mások, még ha a maguk lassú tempójában is, de már kilométerekkel előrébb tartanak, és tele vannak tapasztalattal, mit, hogyan lehetne jobban, ügyesebben. És csinálják.

Ha ma divat is a pálya széléről bekiabálni, te ezért ne maradj ki a buliból! Lépj pályára!

Gyakran mondják a vendégeim, hogy amikor én mutatok meg egy gyakorlatot, az mindig olyan könnyűnek tűnik, aztán amikor ők csinálják, kiderül, hogy egy kicsit sem az. Ilyenkor mindig elmesélem, mennyire ügyetlennek éreztem magam, amikor életem első 10 perces, önálló gerinctréningjét megtartottam. Ez volt a képzésünk gyakorlati vizsga feladata, de én annyira izgultam, hogy abban a másodpercben, amikor megszólalt az erre az alkalomra mixelt zeném, elfelejtettem az egész hetekig gyakorolt koreográfiát. Így aztán rögtönöztem. Ott voltam minden órán, megcsináltam minden házi feladatot, "csak" bíznom kellett magamban. Igen, néha ez a legnehezebb, hinni magunkban, pláne ha nem voltunk korábban bővében a dicséretnek, a támogatásnak, de ezt is lehet gyakorlással fejleszteni. Persze, több ezer megtartott óra tapasztalatával már nekem is csak megmosolyogtató emlék, de akkor hatalmas hegyként magasodott elém ez a kihívás.  

Van, hogy egyszerűen csak csinálnunk kell. 

Ez az utóbbi karácsonyom különösen békésen telt. Úgy, ahogy arra talán mindig is vágytam. Készülődés, díszítés, baráti beszélgetések, család, szeretet, finomságok, fenyőillat, jó könyvek. Imádtam. De ahogy közeledett az évkezdés, az aktív hétköznapok, egyre inkább ott motoszkált bennem a kérdés, hogyan tovább? Én nem az vagyok, aki hosszabb ideig képes báb állapotában lenni, nekem egy idő után hiányoznak a szárnyaim, úgyhogy kezdtem feszengeni. De hogyan vegyek ehhez lendületet? Akkor ugrott elém egy 30 napos kihívás, január 2-án pedig már benne is voltam. Úgy felpörögtem, hogy a falon is szimplán átmentem volna, de ezt valahogy a falak is érezték, mert elugrottak előlem. :-) És akkor hirtelen megvilágosodtam. Kimondtam azt, amit addig még egyszer sem az életemben, hogy minden amit megcsináltam, minden amiben sikert értem el, az attól vált lehetségessé, hogy komolyan vettem magamat. Akkor már tudtam, hogy én ezt a 30 napos kihívást is végig fogom csinálni.

Érdekel, mit tapasztaltam ebben a 30 napban? Összeírtam 10+1 pontban.

1. Az akadályok tekebábukként pattantak el az utamból. Nem azt mondom, hogy nem voltak, azt mondom elpattantak vagy én pattantam le róluk, de ez már szofisztika, ahogy a férjem, Laci mondaná. :-) Az első napom a restanciák kipucolásával indult, amikor is két dologba azonnal beleütköztem. Nem találtam egy fontos dokumentumot és a nyomtatóm sem működött. Ha nem lett volna célom, ezen simán elszöszmötölök/bosszankodom egy fél napig, de célfókuszban egészen más az agyi aktivitásunk. Akkor megoldást keresünk, és nem vesztegetjük az időnket, mert azzal ugye, nem leszünk előrébb. Probléma: nem találom a doksit. Megoldás: kinek is küldtem el? Aha, itt is van. Ment másként, átír, küld. Pikk-pakk, gyerünk tovább. Probléma: nem nyomtat a nyomtató. Este ránéz a férjem. Ez még belefér? Igen/nem. Nekem belefért, de ha nem így lett volna, már ott volt a fejemben a B terv, adathordozó, külsős nyomtatás. 
2. Nem volt időm fölösleges dolgokra. A jó hír az, hogy ezt mindenki más is megérzi rajtunk, és a környezetünk is felveszi a megoldó-ritmust. Hosszan sorolhatnám a sztorikat a szolgáltatókkal, de a lényeg, ami máskor órákba telt, percek alatt megvolt és mindenki örült.
3. A jó embereket vonzottam magamhoz, és ez így lesz veled is. Olyanokat, akik hasonlóan éreznek, és veled együtt tudnak gondolkodni. Hát, nem erre vágytunk mindig is?!
4. Megváltozott a dolgokhoz való hozzáállásom. Meglátod te is, mennyi kreativitás, találékonyság van benned, mint azt gondoltad magadról. A hatékonyságod megsokszorozódik, ha zónába kerülsz.
5. Mivel tisztán láttam a fontossági sorrendet, az eszközöket is ehhez tudtam megválasztani. Azt a könyvet, azt a szolgáltatást, előadást, tanfolyamot, stb. Tudod, miért? Mert ha az agyunk számára beállítunk egy fókuszt, azzal segítjük, hogy a milliónyi inger közül azt válogassa ki, amire a leginkább szükségünk van. 
6. Rájöttem, ha restanciákat gyűjtök, azok hátráltatnak, ezért igyekeztem nem gyűjteni őket. Milyen más is az élet, ha nem halogatunk telefonhívásokat, e-maileket, és a régóta lötyögő izét is kidobjuk, ha nem lehet megcsinálni.
7. Voltak nehéz pillanatok, de ezeket helyükön tudtam kezelni. Nem lehet mindig, minden könnyű, mert akkor nem lenne fejlődés. A pici eredmények sem lebecsülendők, nagyon is fontos részei az egésznek. Ha megtanuljuk őket látni, értékelni, az segít örömöt csempészni a nehézségeink közé. Legyen neked is egy zenéd, egy könyved, vagy csak egy mondat, amit ilyenkor előveszel, és segít visszaállítani magadban a rendet.
8. Fontos a fenntarthatóság! Ha olyan szokásokat építünk az életünkbe, amik szépen belesimulnak, amik nem csak 30 napig életképesek, akkor nyert ügyünk van. És gondolj bele, ha minden hónapban csak egyetlen ilyen dolgot beépítesz, az egy év alatt 12 új, nagyszerűen működő dolog! Libabőrös lettél? Hát, én is! :-)
9. Pihenés. Szükségünk van rá. Töltődésre, amikor az agyunk nem kattog, és amikor a szívünket is meg tudjuk hallani és látni vele mindazt, ami szép, ami érték.
10. Testmozgás. Nekem soha nem volt kérdés, hogy szükségem van rá, és mindig jelen is volt az életemben valamilyen formában. Ha bírni akarod a tempót, nem lehet kérdés számodra sem, hogy fizikailag is edzened kell. Ha jól érzed magad a bőrödben, ha a tükörben is ugyanazt látod, akit az agyad és a szíved is támogat, az esélyeid a sikerre megsokszorozódnak.

+1 Bármit is tervezel, bárhogyan is szeretnéd elérni, fontos, hogy közben maradj EMBER is! Simulj bele az életbe, élvezd az utat és tudj megbocsátani is, ha erre van szükség. Olykor pedig nyomni egy delete-et és újrakezdeni. Akár minden nap.

Apróbetűs rész, amire jó ha felkészülsz.

Lesznek akik számára UFO leszel, a fura csaj, fiú, és nem fog mindenki szeretni sem. Emlékszel, az elején írtam, hogy az emberek több, mint 80 %-a nem járja végig azt az utat, ami a cél eléréséhez szükséges? De nem mindenki éli ezt meg csendesen, van, aki mások leszólásában, kibeszélésében leli meg az örömét. Aki a sikert nem egy elérhető, megcsinálható dolognak tartja, hanem a gyűlölt kiváltságosok privilégiumának, akiket éppen ezért tűzzel-vassal kell üldözni. Lesz, amit újra kell tervezned és néha pont azokról derül ki, hogy nem tartanak veled, akikben a leginkább hittél. Nem tudsz egy nap alatt mindent megcsinálni, megoldani, felépíteni. A türelmedet, az elszántságodat, az erődet és a hitedet is meg fogják tépázni a kihívások. Ilyenkor kell elővenned az álmodat és nagyon-nagyon magadba nézned. Tényleg akarom? Tényleg, igazán, a zsigereimig? Vagy még pici vagyok, bátortalan gyerek, aki visszabújik a mama szoknyája mögé. Ha az vagy, akkor sincs semmi baj. Figyelj, tanulj, maradj nyitott. Hagyd növekedni az erődet, ami segít eljutni oda, ahova a legjobban szeretnél. 

Ez az írás azért született, hogy segítsek vele a legjobbat kihozni magadból. Lájkold, ha tetszett, ha pedig másnak is segítenél vele, kérlek, oszd meg.