A legnagyobb munka az életben nem a munkahelyünkön vár ránk, nem a gyereknevelésben, a háztartásban vagy kertásás közben, hanem bennünk, legbelül, ahol a lelkünk lakozik, ahol a személyiségünk formálódik. Ahol meg kell vívnunk a csatát a kívülről érkező programokkal és ahol végül az értékeink megfogalmazódnak és a helyükre kerülnek.

Mert programozott világban élünk, sőt, egyenesen beleszületünk. Hiszen megszületni sem mindig akkor és úgy tudunk, ahogy akarunk, sokkal inkább akkor és úgy, ahogy azt az adott program meghatározza. A programot pedig látjuk, halljuk szakadatlan, közvetíti a média, a reklámok, a kirakatok és még egy sor, legtöbbször kikerülhetetlennek tűnő eszköz. Míg lassacskán már azt sem tudjuk egy gondolatról, hogy kié is volt eredendően, de kit érdekel, ha szeretjük. De tényleg, így és ezt szeretjük?

Miközben tárgyakat halmozunk fel, kezdünk megfeledkezni a dolgok valódi értékéről. Mert mennyivel könnyebb elérni valamit, ami olcsó tömegáru és ott mosolyog ránk minden polcról. Dolgok, amik naponta, akár pillanatonként hozhatnak kielégülést. Ezzel szemben a drágák?! Azokra sokkal kényelmesebb úgy tekintenünk, mint a kiváltságosak fétiseire, de mivel meggyőződésünk, hogy kiváltságosnak lenni csak egy nagyon szűk réteg lehetősége, ide vagy születni kell vagy egyéb, nem tisztességes úton eljutni, számunkra ez 'no way'. Mert a tisztességes ember nem örököl előjogokat, hanem keményen dolgozik az 'örülj, hogy van' munkahelyén és megelégszik az akciós oldal kínálatával. Mert a programozott énünk, ha nem is gazdag, azért okos, és tudja, hogy a -10% az megér még akár egy kis tülekedős sorban állást is. És amikor hazamegyünk, győzelmünk biztos tudatában tovább osztjuk a cicás képet. Mert nekünk szívünk is van. És akkor bevillan, hogy a szeretet, meg a mosoly ingyen van, de nem, ingyen nekünk nem kell, ezért tüntetően nem mosolygunk, nem szeretünk. 

Az olcsó dolgok azok, amik nem a megoldást segítik, csak enyhítik a probléma által keltett rossz érzésünket. Fájdalomtapaszok, amik nem meggyógyítanak. És, bár érezhetjük olykor életmentőnek, a veszélyük abban áll, hogy nagyon könnyen váltanak ki függőséget, ezért nagybetűkkel ott áll a tájékoztatón is, 'alkalmazása hosszabb távon nem javasolt'. Minden, ami csak elszippantja az erőforrásainkat, de nem visz el a célunkhoz, eltérülés. Az életünk telis-tele van eltérülésekkel. Akkor támadnak, amikor levesszük a tekintetünket a célról... Itt ez a sütemény? Ma még megeszem, majd holnaptól diétázom... Egy cipő, ami pont olyan, amilyet megálmodtam? Ezt még megveszem, majd holnaptól spórolok és akkor befizetek arra a tanfolyamra... Majd olvasok, ha lesz időm rá... Mert nem képzeled, hogy lemondok a kedvenc sorozatomról?!

Az akadályokat épp ezzel, épp mi építjük magunk elé. És mintha a fejünkben már rég leforgattuk volna életünk filmjét, megadóan tekintünk a végkifejletre, ami szerint nekünk ennyi jár és punktum. Hiába látunk millió működő példát, hogy munka mellett is lehet tanulni, gyerek mellett is lehet vállalkozni, sportolni, hogy 40 fölött is lehet túlsúly nélkül, fitten élni, mindig van egy előkapható kifogás a tarsolyunkban, nekünk miért nehezebb, mint másoknak és ezért nekünk miért nem működik az, ami nekik sikerült. Ha pedig kifogyunk a racionális érvekből, ott a szerencse-faktor, amit ilyenkorra tartogatunk, hja, ha én is ilyen szerencsés lehetnék! Az olcsó megoldásokkal kiegyezve olcsón adjuk-vesszük az álmainkat is.

De a világot nem érdekli, hogy mi boldog, harmóniában élő, céljai megvalósulásában gyönyörködő emberek vagyunk, vagy inkább olyanok, akik kifogásokat sorolnak, miközben puffogva vagy épp legyintve nyomkodják a távirányítót. A világ átlép rajtunk és ontja tovább az újabb és újabb olcsó cuccot. Amire csak az tud nemet mondani, aki a dolgok értékét nézi és nem alkudozik az áron. Aki nem futamodik meg a falaktól, hanem létrát épít. Akit a próbatételek a tanulás mestereivé változtatnak. Aki előre néz és nem enged az olcsóság megkísértésének. 

Gondoljunk a gyémántra, ami évmilliók alatt válik a legértékesebb ásvánnyá, miközben több kilométernyi földkéreg préseli nemessé. A nemesedés, ami mindennek az esszenciáját adja, nem egyik pillanatról a másikra megy végbe. Ezért az igazán értékes dolgok nem 'gyorsan' készülnek, és lehet, egész életünk alatt sem lesz belőlük egy gyűjteménnyi, viszont ha rájuk nézünk, valami olyat láthatunk, ami értékálló. Amin nem fog az idő és büszkén hirdeti, hogy megéri az árát.