Hol csúsztak el a dolgok? - kérdezte aggodalommal a hangjában.
Emlékszel amikor a játékot feladattá változtattad? Amikor az öröm helyett nekifeszültél? - válaszolta szelíden.
De nem haladtak a dolgok... - kezdett hozzá a védőbeszédhez, de Ő csak nézte csillogó szemmel, szeretetteljesen.
Dolgok - ismételte megérintve a kezét. Érezte, amint a szeretet fénye lassan átmelegíti a szívét. Mintha vákuum szippantaná magához, kiszippantva belőle minden fölösleges gondolatot.
Visszatalálok még? - kérdezte elcsukló hangon.
Hát, persze, - kacagott fel fényesen izzó tekintettel - nem érzed? És alakja, mint egy szivárványos buborék, egyszerre eltűnt. De a kacagása vele maradt. A csilingelő hang, ami megkötötte szívében azt a meleg fényt... Magához ölelte a párnát és mélyet szippantott az illatából. Szerelmes volt. És már csak ez számított.
Tetszett az írás? Köszönöm Neked, ha lájkolod és megosztod.
