Ültem a gardrób előtt és azon gondolkodtam, mi a csudának nekem ennyi gönc. A felét nem hordom, a másik harmadát is csak nagyritkán, mégis teli a szekrény velük. Aztán kiemeltem egy pulcsit a kupacból és eszembe jutott néhány meghatározó alkalom, amikor viseltem. Jaj, és ez a nadrág, de szerettem!…

Már régóta ízlelgettem, hogy ily módon is megosztom a gondolataimat, érzéseimet, de valahogy még nem volt itt az ideje... Aztán egy tavaszi reggelen, az orgonaillat bűvöletében elhatároztam magam. Mindig csodálattal tölt el az ébredő természet megannyi arca; a reggeli harmattól átitatott föld…