Már régóta ízlelgettem, hogy ily módon is megosztom a gondolataimat, érzéseimet, de valahogy még nem volt itt az ideje... Aztán egy tavaszi reggelen, az orgonaillat bűvöletében elhatároztam magam.

Mindig csodálattal tölt el az ébredő természet megannyi arca; a reggeli harmattól átitatott föld szaga, a rügyeiket bontogató, lassan lombosodó fák, a virágok szín-kavalkádja, a madarak… Tudom, sokan vagyunk így ezzel, de annyira jó kimondani, imádom a tavaszt!

Munkába menet a parkon mentem keresztül. Olyan melegen sütött a Nap, hogy a kabát azonnal lekívánkozott rólam. Mi több kellhet egy jó nap és egy blog indításához? 

Gyerekkorom óta írok verseket, kisebb novellákat, és a mai nap is, ha foglalkoztat egy gondolat, fogom magam és leírom. Ezért aztán a naplóm mindig velem van, készen egy újabb bejegyzésre. Hiszem, ha már ezek a gondolatok így megfogalmazódtak bennem, eléggé fontosak ahhoz, hogy ne engedjem elillanni őket anélkül, hogy picit a mélyére ne néznék. És talán épp most, épp neked fognak segíteni, hogy rátalálj az elveszettnek hitt útra vagy épp felfedezz egy másikat... Hogy előhívd az álmaidat, a vágyaidat... Kiteljesedj. 

Történt már veled, hogy egy esemény, élmény, vagy épp zene, megindított benned egy érzést? Sokszor időre van szükségünk, hogy megértsük az üzenetét, hogy gondolattá fejlődjön, de akkor egyszeriben olyan, mintha egy könyv nyílna ki. Csak pörögnek a lapok, a képzeletbeli sorok... És ilyenkor tudod, ez most annyira fontos, annyira közel visz a legmélyebb érzéseidhez, Önmagad gyökereihez, hogy talán most semmi mással nem kellene foglalkoznod, csak venni egy papírt, egy laptopot és írni, írni... Hát, én is így kezd(t)em. FittAnyuként már ismerhetsz több fórumról... 

Köszönöm, hogy itt is velem tartasz!

Ila Kriszta