Életközeli élmények

Lélekhíd

Lélekhíd

Modern mese a juhászról, aki farkast kiáltott

2015. október 01. - FittAnyu

Mindannyiunknak szüksége van az érzésre, hogy nem csak egy vagyunk a Földön élő több milliárd ember közül, hanem az az egy és megismételhetetlen, aki ha nem lenne, nagyon hiányozna. Mert vele teljes és egész a világ.

A fontosságunkhoz aztán annyira ragaszkodunk, hogy képesek vagyunk azt a legkülönbözőbb eszközökkel és módon fenntartani. Ezek között vannak pozitívak és negatívak, attól függően, hogy építő vagy romboló előjelűek. És van az, amit hívhatunk akár 'langyos víznek' is, amikor épp csak annyit vállalunk, ami kényelmes, ami nem okoz akkora változást az életünkben, ami kizökkentene a jól megszokott keréknyomból és a komfort zónánk határait inzultálná. Időnként ezzel a hozzáállással is bezsebelhetünk sikereket, hiszen mindig lesznek, akik inkább a járt utat választják a járatlanért és önigazolásuk példáját helyeslő bólogatással summázzák.

Egyértelműen romboló, mégis gyakran találkozom azzal, amikor valaki a problémáját, a betegségét használja, hogy magára vonja a figyelmet. Ő az, akit nem a valódi megoldás igénye vezérel, hanem az a kétségbeesett próbálkozás, hogy valami módon érdeklődést váltson ki a környezetéből. A háttérben itt is sokfajta félelem húzódhat, amik közös jellemzője, hogy az élet kihívásait olyan ijesztő rémségekké képesek formálni, amik pánikszerű visszavonulásra késztethetnek. És minél többször alkalmazzuk ezt a módszert, ez válik alapértelmezett reakciónkká. A csigaházba húzódva azonban olyan szűkösek a lehetőségeink, hogy a növekedésnek nem marad tér. A változás azonban maga az élet, így belénk kódolt program is. Ha ellenállunk, azzal olyan 'ütközéseknek' tesszük ki magunkat, amik láthatatlan sérüléseket, kék-zöld foltokat hagynak rajtunk, mindez pedig hatalmas energiát von el a szervezetünktől. Attól függően, hogy testünk mely területén, mely szervünkben  jelentkezik az energia-hiány, melyik volt már korábban is nagyobb terheltségnek kitéve, szervezetünk betegséggel reagál. 

Amikor valaki nem meggyógyulni akar valójában, hanem valamit, bármit, ami elegendő ahhoz, hogy beszéljenek róla, hogy sajnálják vagy éppen hősnek tekintsék, amiért ezt a 'nagy bajt' viseli, abban érhető tetten, hogy az illető látszólag próbálkozik, elmegy orvoshoz, alkalmazza a javasolt terápiát, de lám, nála ez nem működik. Panaszkodik a környezetének, újabb orvosokat, terapeutákat, és gyógymódokat, kúrákat kutat és próbál ki, de egyik sem hatásos. Mert ő annyira szerencsétlen, hogy még csak egy átlagos betegséget sem tudott produkálni! Persze, ő megtesz mindent, oda is elment, azt is végigcsinálta, de ezek is csak a pénzét akarták, egy fabadkát sem ért az egész. És ha már lankadna a környezetből érkező figyelem, akkor mindig történik valami. Egy kis visszaesés, újabb tünetek vagy baleset, csak hogy ismét a figyelem középpontjába kerülhessen általa. A betegség és mindaz, amivel együtt jár, könnyen élete igazi és egyetlen feladatává, projectjévé válhat. amikor már maga sem tudja megkülönböztetni a valóságot a maga által kreált művilágtól, épp ezért a kilépés ebből a spirálból nagyon nehéz. A figyelemfelkeltésnek ez a módja rengeteg energiát képes elszippantani azoktól is, akik őt szeretik és minden áldozatot vállalnak, hogy a gyógyulásához segítsék, a betegség azonban valójában nem az, ami a felszínen megjelenik, az csak tünet, a testben manifesztálódó lelki folyamatok eredménye. Éppen ezért a gyógyulást sem a testben kell előidézni, hanem mindenek előtt a lelki fofarkas.pnglyamatokat kell feltárni, ami nem megy motiváció nélkül. Anélkül, hogy elhinnénk, hogy van élet a betegségen túl is.  

A változtatás felé vezető úton nem tudjuk elkerülni, hogy szembenézzünk a démonjainkkal, a tudatalattinkban acsarkodó farkassal, amitől lehet, egész addigi életünkben menekültünk. Jóllehet nem is farkas és nem is acsarkodik, de mi megszoktuk a menekülést. Futunk, és megérkezve alaposan elreteszeljük az ajtónkat.

De ha van egy problémád, ami időről-időre visszatér, egy betegség, ami felett az orvosok értetlenül ingatják a fejüket, egy tünet, ami kényelmetlen, zavaró és már annyira szeretnél megszabadulni tőle, hogy hajlandó lennél résnyire kinyitni a szemedet, észre fogod venni, hogy mindaz, amitől féltél, az valójában nem létezik. A szónak abban az értelmében legalábbis, hogy nincs alakja, nem tud megragadni, leteperni és rád sem tud ordítani mennydörgő hangon. Amit hallasz, ami fojtogat, ami az akadályokat görgeti megállás nélkül eléd, az a benned elhatalmasodó kétség, hogy vajon neked ez sikerülhet-e, hogy alkalmas vagy-e rá, hogy a szunnyadó álmaidat megvalósítsd, hogy fogod-e tudni, mikor, mi a helyes, hogy ki lesz közben melletted, lesz-e bárki egyáltalán és mi történik, ha hibázol. A farkast te magad hizlalod azzal a hittel, hogy életed kihívásainak te nem tudsz megfelelni.

Szelídítsd meg. Hívd segítségedül az erejét. vagy formáld át, szabadon. Ne felejtsd, te alkottad és ha kedved tartja, bármikor megváltoztathatod.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekhid.blog.hu/api/trackback/id/tr197875734

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása