A természet csodálatos ritmusban változik. Egy hónap, nap sem elvesztegetett idő, minden belesimul ebbe a tökéletes hullámzásba. Az ember ősidők óta része ennek a ritmusnak és, bár próbálunk úgy tenni, mintha fölötte állnánk mindennek, a szervezetünk együtt él ezzel a változással. Nem véletlen, hogy tavasszal, a természet újjászületésével egyre jobban vágyunk megújulni mi is. Ilyenkor nem csak a ruhatárunkba kívánkozik egy-egy friss darab, a testi, lelki, szellemi megújulásunknak is elérkezett az ideje. Kicsit le kell porolnunk magunkról a ránk rakódott mázat, hogy a megújulást hozó energiák számára megnyílhassunk.

Ha most lendületet veszel, elegendő egészséges munícióval fogsz rendelkezni, hogy ne merülj ki a téli hónapokra. 

Ahogy azonban a szekrényeink is rendszerint megtelnek, úgy a napunk 24 óráját is szépen felosztottuk. A fejünkben gondolatok cikáznak, fókusszal a napi teendőkre, hát, hova 'pakoljunk' akár csak egyetlen új gondolatot, érzést, szokást. Ezért először helyet kell csinálnunk. Ez az a pont, ahol elsőként szoktunk eltérülni. Mert nem szeretünk megválni dologtól, melyek idővel mintha a lényünk egy-egy darabjai lettek és melyekkel szépen kipárnáztuk a komfort zónánkat. Mintha a polcon porosodó csetresznek, a doboz mélyén lapuló, soha nem használt kütyünek, kinyúlt pulcsinak lelke lenne. Fogjuk, nézegetjük és nosztalgiázgatunk felettük. És épp így ragaszkodunk a nem működő mintáinkhoz és az egonk produktumaihoz is. Megfeledkezve arról, hogy segítik-e a fejlődésünket, előrébb visznek-e a teljességünk felé.

A magyar nyelv nagyszerűségét mi sem fejezi ki jobban, mint hogy a szavaink mennyire képszerűek. A ragaszkodás szó, ami a ragad szóból ered, pontosan ezt fejezi ki. Vannak dolgok, amik csak a  múlthoz ragasztanak bennünket. Gyűjtögetünk, mint egy hörcsög, hogy majd egyszer de jó lesz, egyszer, valamikor, valahol... De az igazság az, hogy MOST még fogalmunk sem lehet arról, hogy mi lesz 'majd egyszer'...

Mert a milliónyi ajtó közül, csak azt fogjuk tudni kinyitni, aminek a kulcsával rendelkezünk. A kulccsal, amit azzal a tapasztalattal készíthetünk el, amit a jelen ad számunkra. Ezért a pillanat a legfontosabb. Hogy megéljük, befogadjuk teljességgel.  

Jó, jó, de hogy csináljam?

1. Figyelj önmagadra. Az érzéseidre, amik keletkeznek benned, és a testedben megjelenő érzetekre. Először bele kell jönnöd, szokássá kell tenned, ezért, ne aggódj, ha kezdetben többször elkalandozol. Csak figyeld meg, milyen érzéseid jelennek meg a nap folyamán, a reggeli ébredéstől, az esti elalvásig és ezeket az érzéseket igyekezz minél teljesebben megélni. Csak figyeld őket. Lesznek amik rendszeresen visszatérnek, ezeket ragadd meg és nézz mögéjük.

2. Kezdj párbeszédbe önmagaddal. A legjobb kérdés, amit feltehetünk magunknak, az a miért. Pont ahogy a kisgyerekek is teszik. Miért érzem ezt, miért gondolom azt? Ha örömteli, jó érzés, akkor kérdezd meg magadtól azt is, mit tehetek, hogy minél többször, minél tovább érezzem, ha pedig rossz érzés, mit tehetek, hogy ez az érzés megváltozzon. 

3. Töröld a nem működő programokat. Ha túl vagy az előző két lépésen és megvannak a válaszaid, használd fel őket. Mindig tartsd szem előtt, hogy amire nincs szükséged, az csak a helyet foglalja. Ezt az értékes helyet kell felszabadítanod és átadnod a friss, új, lendületet adó, építő érzéseknek, tudásnak, szokásnak, az olyan mintáknak, amik működnek. Csináld azt, amire szükséged van. Tanulj róla, beszélj emberekkel, akik megcsinálták, mozdulj ki a komfort zónádból és cselekedj. Önmagadért.

Tetszett az írás? Köszönöm Neked, ha lájkolod és megosztod.