A születéssel együtt a szüntelen változás útjára is lépünk. Nap, mint nap tágul tapasztalataink és tudásunk tárháza és így, vagy úgy, de alkalmazkodunk is.
A gyerek először másol. Másolja a szülőt, a felnőttet. És sok tekintetben ez a másolódás alakítja az életünket még felnőtt korban is, még ha addigra át is esünk egy-két dackorszakon... A másolás a könnyebb út és sok tekintetben a biztonságosabb is. De semmiképp nem a legőszintébb.
De ha szülőként eg
y olyan gyerkőccel ajándékoz meg a sorsod, mint engem, aki sokat kérdez, ugyanakkor nem elégszik meg egy kevésbé átgondolt félmegoldással, egy lerázós félmondattal, ami nagyjából annyit jelent, „mert én azt mondtam”, bizony, előbb-utóbb el kell gondolkodnod a saját miérteden.
Szembesülni Önmagunkkal sokszor megrázó élmény, rádöbbenni, milyen sok szavunk és tettünk mögött nem húzódott meg valódi, érzelemmel is megtámogatott döntés, csak másolatok, a szüleink vagy más, az életünkben domináns felnőtt szavai, tettei köszönnek vissza benne. De megismerni a VALÓDI válaszainkat kétségkívül a legegészségesebb útja a fejlődésünknek.
Szülőként jó okot és lehetőséget is kapunk, hogy folyamatosan tanuljunk valami újat önmagunkról is.
